Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Függelék
végeztünk a Kuszodában, s megállapítottuk, hogy ez a folyosórész eredetileg 120-130 centi mély volt, csak a patak által idesodort agyagos, homokos, kavicsos hordalék töltötte fel.] Azt hittük, sohasem lesz vége ennek az átkozott barlangrésznek. A Kuszodában megbúvó víztócsák „feltörülése” teljesen átáztatta overallunkat, arcunkról patakzott az izzadtság a kúszásban kifejtett erőlködéstől. Végre lassan emelkedni kezdett a mennyezet szintje, s fokozatosan előbb négykézláb, majd guggolva, végül felegyenesedve közlekedhettünk. Egy kis barlangi forrást is felfedeztünk, patakjának vize bokáig, néhol fél lábszárig ért, majd egy asztal formájú kőtömb alatt, egy szűk nyíláson hirtelen eltűnt. Az égerszögi Szabadság-barlang hosszmetszete a geológiai képződményekkel (erős függőleges torzítással) — Ide nézzetek! — kiáltott fel az elöl haladó Gyuszi. — Egy oldalág! Nem is akármilyen oldalág! Egyetlen hosszú csillogó kristályszőnyegből áll a felszíne, és domború mésztufalejtővel csatlakozik be a fő járatba. Nem merészkedtünk rá, nehogy kárt tegyünk a gyönyörű kristályokban. A névadásról azért nem feledkeztünk el: ez lett a Gyöngyfolyó! Innen kezdve már könnyedén, csaknem futva közlekedtünk. A barlang itt olyan, mint egy mesterséges, kör keresztmetszetű alagút. Átmérője két-három méter. Látnivaló nincs 116
