Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)

Függelék

Ez azonban helytelen másodlagos hasonlítás - hívta fel rá figyelmünket Bertalan Károly geológus, neves barlangkutatónk - és jogos észrevételét elfogadva az elnevezést utólag „Borsóköves szakaszra” javítottuk.]

A Meseország ékessége még egy kis mésztufamedence, mely alig egy méter átmérőjű és húsz centi mély. A víz már régen megszökött belőle, de tartós szintjének magasságát megőrizték a benne állt cseppkőoszlopok: a víz hajdani magasságáig borsókőből álló, rövid szárú „halinacsizmát” varázsoltak rájuk. (Lásd fényképen!) Ez bizonyság arra, hogy ezek a borsókövek túltelített hideg karsztvízből váltak ki. Pillantásunk közben a mennyezetre vetődött: azt is borsókő borította. Egykor talán az egész Borsóköves szakaszt víz töltötte ki? Ez hihetetlen!

Most azonban nincs idő tudományos elmélkedésre! Menni kell tovább, csábít a kíváncsiság: mi van a Meseországon túl?

A mesés csepegő kövek közül visszaereszkedtünk a valóságba, vagyis a folyosó alján kanyargó időszakos patakmederbe. Egy újabb tágasabb terembe értünk: a magasban több leszakadt, asztal nagyságú sziklatömb támaszkodott egymásnak a levegőben; szinte érthetetlen, hogy mi tartja vissza őket a lezuhanástól. Számunkra jó alkalom a névadásra: ez lesz majd a térképünkön a Lógó kövek terme.

Kicsit távolabb Gyuszi felkiáltott az egyik kanyarban:- Ide nézzetek! Családi sörös üvegek az asztalon!

Akkoriban nagyon elterjedt volt a másfél literes, úgynevezett családi üvegekbe történő gazdaságos sörpalackozás. Az egyik sziklapárkányon keletkezett, 30-40 centiméter magas sztalagmitok mintha ezeknek a testes palackoknak a másolatai volnának.

Egyre jobban szaporodtak a cseppkövek, viszont eltűntek a falakról a borsókövek. Errefelé miért nincsenek? Ha a Meseország környékének képződményei „föld alatti tóból” váltak ki, akkor itt is kellene létezniük borsóköveknek, hiszen ez a barlangszakasz majdnem azonos szinten fekszik a Meseországgal. Valószínűleg Rónaki László pécsi barlang112