Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Az árulkodó hímpor

koknak fontos tápláléka lehetett. A pálma törzse rendkívül kemény és szívós, kitűnően alkalmas nagy súlyok emelésére.

Hála a pollenanalitikai vizsgálatoknak, megoldottnak tűnik az óriási szobrok mozgatásának rejtélye is. Mivel faanyag volt bőven, a rapanuiknak nem kellett olyan bonyolult szállítási módokon törniük a fejüket, mint amilyeneket Mulloy professzor vagy Pavel mérnök kigondolt. A kerek pálmatörzsekből éles obszidián baltáikkal 2-3 méter hosszú rönköket vágtak, párhuzamosan elhelyezték azokat egymás mellett, rájuk fektették a szobrot, amit aztán kötelek és rudak segítségével görgettek tova. Csupán sima útfelületet kellett kialakítani, hogy a fahengerek könnyedén guruljanak.

A „fa-kérdés” megoldódása azonban újabb talányt vet fel: hogyan és mikor tűnt el az erdő?

Ismét a palinológiai vizsgálatok adnak támpontot a válaszra. Flenley a Rano Raraku krátertaván kívül a Rano Kau kalderatavát is „megfúrta”, és azt tapasztalta, hogy ott sokkal gyorsabb volt az üledékképződés, valószínűleg a meredek kalderafal erősebb pusztulása következtében. Radiokarbon vizsgálat szerint a fúrólyuk aljából, 10 méter mélységből vett iszapminta mindössze 990 ± 70 évesnek bizonyult, ami körülbelül Kr. u. 960-nak felel meg. A vastag üledéksor feldolgozása tehát pontosan arról az időszakról ad részletes tájékoztatást, amelyben felvirágzott, majd lehanyatlott a húsvét-szigeti kultúra. A legalsó, tehát legidősebb rétegekből származó pollenek gyakorisága szerint a sziget felszínének 90-95%-át erdő borította, majd rohamosan fogyni kezdett a faállomány.

Mi történhetett?

A Rano Kau üledékeiben sok kormot is találtak, ami erdőégésre utal. Elképzelhető, hogy természeti csapás (villám) okozott tűzvészt, sokkal valószínűbb azonban, hogy a szaporodó lakosság irtotta ki az erdőt, égette a bozótot. S ez már kapcsolódik egy másik, sokat vitatott témakörhöz, mely a szobrok tömeges ledöntögetésére, tágabb értelemben a

97