Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Irány az ahu!
kort különített el. Az első szakaszban, feltehetően Kr. u. 800 körül épült a nagy szabadtéri oltár, az ahu első, még szobrok nélküli formája (ahu poepoe). Előtte a szertartást szemlélő nép számára mintegy száz méter hosszú, téglalap alakú térséget alakítottak ki (lásd a rajzon). A szobrokat csak a második szakaszban, valószínűleg 1200 után állították fel az emelvényre, amelyet akkor erre a célra átépítettek (ahu moai). A harmadik korszakban megkezdődött a húsvétszigeti kultúra hanyatlása, ekkor az ahut temetkezési helynek használták, a szobrok előtti kövezett térség alatt sírkamrákat, avangákat helyeztek el. Amikor 1804-ben az orosz Liszjanszkij megtekintette az ahut, még hét szobor volt rajta, Kotzebue látogatása idején, 1816-ban már csak kettő állt a helyén, jelenleg pedig valamennyi ledöntve hever. A szobrok tetejét hajdanában „kalap”,pukao díszítette, a cilinder alakú Szobrokkal díszített emelvény (ahu moai) madártávlati képe (fent) és az építmény hosszanti metszete (lent). 73