Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

A régészek Mekkája

A könyv alapján úgy vélte, megtalálta ezt az ideális kutatási helyet a Húsvét-szigeten. Az ott élő rapanuiknak az egyetlen kapcsolatuk a külvilággal az évente egyszer ellátást hozó chilei hajó. De már ez a hely is veszélyben van, mert repülőtér építését tervezik a szigeten. Sürgősen expedíciót kellene indítani a vizsgálatok lefolytatására, s kért, hogy segítsek neki az expedíció megszervezésében. Némi gondolkodás után igent mondtam.

A vállalkozást eredetileg négyszemélyesre terveztük. Skoryna mellett én mint bakteriológus venném ki részemet a kutatómunkából, velünk jönne még egy parazitológus és egy kardiológus kolléga. Amint a sajtó hírt adott terveinkről, megrohantak bennünket a jelentkezők, kérték, vigyük őket is magunkkal. Közben jelentős anyagi támogatást kaptunk a kanadai kormánytól és a WHO-tól, az Egészségügyi Világszervezettől, valamint magáncégektől, így lehetőség nyílt a kutatási program kiszélesítésére. Végül is a résztvevők száma a technikai személyzettel együtt 38-ra nőtt. Oda- és visszaszállításunkat a kanadai haditengerészet vállalta, egyik hajójuk gyakorlóútját úgy szervezték meg, hogy az expedíció megvalósítását is szolgálja” - tájékoztatott honfitársam.

A METEI volt az eddigi legnagyobb létszámú húsvétszigeti tudományos expedíció, de nem az első, s nem is az utolsó. Itt az alkalom, hogy röviden áttekintsük a többit is, tágabb értelemben megismerkedjünk a Húsvét-sziget tudományos feltárásának történetével.

Az első vállalkozást egy anyagiakban nem szűkölködő angol régésznő hajtotta végre: Katherine Scoresby Routledge. Saját jachtján utazott a szigetre 1914 márciusában és 16 hónapi búvárkodás után 1915 augusztusában távozott. Vizsgálódásait elsősorban a moaikra és az ahukra irányította, de összegyűjtötte a rapanui mondákat és legendákat is. Akkor még éltek olyan idős emberek, akik emlékeztek a gyermekkorukban szüleiktől hallott történetekre, átélték a perui meghurcoltatásokat és a rá következett borzalmakat.

63