Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Óceánjáró növények

vel. A népi hagyomány szerint a legfontosabb haszonnövényeket a rapanuik legendás ősapja, Hotu Matua hozta magával csónakban. így neki köszönhető a kumara (édesburgonya), a táró, a jam, a banán és a cukornád meghonosítása (az utóbbi időközben kiveszett). Később a misszionáriusok és a birkatenyésztők telepítettek be a szigetre különféle gyümölcs- és zöldségféléket, melyeket ma is termelnek (ananász, dinnye, tök, uborka, kukorica, dohány stb.). Erdősítéssel is eredményesen kísérleteztek, Ausztráliából behozták az eukaliptuszt, és a telepítés erdővé növekedett. A szertelen növényimport azt eredményezte, hogy a szigeten ma található növényeknek már alig 30-35%-a őshonos, nagyobb hányada az ember által betelepített fajokból áll.

E gondolati elkalandozás után térjünk vissza a rideg helyszínre. Indulnom kell tovább! A vendégmarasztalónak éppen nem mondható lávatenger egészen a Terevaka-vulkán lábáig nyúlik. Innen már újra könnyebben járható a terep, az idős lávamező talajjal fedett füves felszínéből csak hellyelközzel kandikálnak ki a fekete sziklák. Térképem szerint itt valahol ösvény vezet észak felé, de nem sikerült rábukkannom. A fáradtság újra rámnehezedett, leültem falatozni, majd elővettem fényképezőgépeimet, hogy megörökítsem a tájat és növényzetét.

Alkonyodott. Váratlanul három lovast pillantottam meg, amint a vulkán oldalán egymás után ügettek. Amikor észrevették, leszálltak lovaikról és tanakodni kezdtek.

Vajon mi a szándékuk? Teljesen védtelen vagyok, egyetlen fegyverem a bicskám, de mit ér az, ha esetleg rám támadnak?

A jövevények lepányvázták lovaikat és lassú léptekkel felém indultak.

32