Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Tűzből született föld
meg. Találomra kerülgettem a sűrű cserjés bozótot, láncra fűzve a köztük levő füves tisztásokat. Félórás kapaszkodással feljutottam a tetőre, ahonnan a Húsvét-sziget talán legszebb panorámája tárult elém: a Rano Kau kalderatava. A Húsvét-sziget földtani metszete az előző ábrán feltüntetett A-B-C vonal mentén, erős magassági torzítással. Jelmagyarázat: 1 = bazaltláva, 2 = kiszórt laza vulkáni anyag (tufa), 3 = magmacsatornában megszilárdult láva. Szándékosan használom a kaldera kifejezést a kráter helyett, mert a Rano Kau tóval kitöltött katlana méreténél és alakjánál fogva több egy közönséges vulkáni kráternél. Ez utóbbi heves vulkáni kirobbanás útján keletkezik, és a kiszórt anyag helyén tölcsér formájú mélyedés alakul ki. A Rano Kau katlana eredetileg szintén ilyen képződmény lehetett, de a tűzhányó oldalából nagy mennyiségű láva is kifolyt. Amikor a lávaömlés megszűnt, a visszahúzódó magma helyén széles beszakadás, vagyis kaldera keletkezett. A Rano Kau szabályos kör alakú kalderája másfél kilométer átmérőjű. Régen meredek lávafalak szegélyezték, de napjainkra az erózió lejtős törmelékpalástot vont köré. A tavat korábban „feneketlennek” hitték, ma már tudjuk, hogy alig 5-10 méter mély. Felszínét annyira ellepte az úszó növényzet, hogy a kéklő víz csak foltokban csillan elő. A tó napjai - földrajzi értelemben - meg vannak számlálva, ugyanis a kaldera tenger felőli oldalát annyira alámosták a hullámok, hogy csak egy lealacsonyodó keskeny sziklagerinc választja el a tavat az óceántól. 23
