Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Elhal a szó, elszáll a dal

tó orvos gyűjteményét. Megkértem Kikót, hogy ezekből a régi dalokból énekeljen néhányat. Pár szót váltott Maria Teresával, majd rázendítettek.

Mily kár, hogy prózai szavakkal nem lehet visszaadni ezt az élményt! Először gitárkíséret nélkül énekeltek, hiszen a rapanui ősöknek nem volt hangszerük, legfeljebb egy ütő táblácska, amelyen a taktust verték. Aztán Maria Teresa halkan pengetni kezdte a gitárját; ez a hangszer csak az utóbbi években vált népszerűvé tahiti és hawaii hatásra. Közben Kiko egy-egy ősi mondókát szavalt el, élesen ropogtatva a torlódó magánhangzókat. Feljegyeztem az alábbi szöveget, mely egy hullámokkal viaskodó rapanui ifjúról szól:

E pua e, a pua e, ohe ohe e pua,

Te na nia he tama,

Tera hiro ragi, paku paku,

Ruahie háti mai a háti pu!

Ezután Maria Teresa következett. Gitárja pengetésével egy érzelmes dalt adott elő, amit ő maga komponált. Utána elmondta a tartalmát spanyolul: egy rapanui ifjú elindult szerencsét próbálni, áthajózott Santiagóba, de ott idegen volt minden, végül a szíve visszahúzta szülőföldjére.

A zene és tánc a húsvét-szigetieknél is édestestvérek. A régi hajósok leírásában szerepel, hogy a rapanui fiatalok táncaikkal szórakoztatták őket. Más polinéziai szigetek lakóinak kecses karmozdulatokkal kísért táncaival szemben a rapanuik mozgását a vadság, energikusság jellemezte, a beszámolók szerint féllábon, teljesen mezítelenül ugrabugráltak. Azóta ide is eljutottak a finomabb művészi táncok. Hivatásos tánccsoport alakult, esténként a Hanga Roa Hotelben megszállt vendégeket szórakoztatják. Két híres számuk a szau-szau és az opa-opa. A szau-szau név idegennek tűnt, mivel a rapanui nyelvben „sz” hang nem létezik. Kiko felvilágosított:- A szau-szau valóban jövevénydal, de már beleivódott a rapanui népzenébe. A melódia egy jachttal vándorló német házaspár közvetítésével érkezett a szigetre 1939-ben. A

141