Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Csont-bőr szellem és madárember

fát, miro tahitit. Az olcsóbbakat eukaliptuszból vagy más betelepített fa törzséből faragom.

Átmentünk a ház bolti részébe. Micsoda különbség! Míg az előbb látott tárgyak igazi művészi alkotások, addig az itt felhalmozottak elnagyolt, gyors munka termékei, turisztikai tömegáruk. Főleg moai szobrocskák minden méretben, a nyakba akasztható gyűszűnyitől a földre állított méteresekig. Árban pedig egy dollártól a végtelenségig, kinek-kinek a pénztárcája szerint.

... Motorzúgás hallatszott az utcáról. Mikrobusz állt meg a ház előtt, és kitódult belőle egy csomó hangoskodó idegen. Megérkezett a repülőgép, és a várakozás óráit kihasználva az egyik turistairoda hozta ide klienseit pénzköltésre, húsvét-szigeti kuriózumok vásárlására. Összenéztünk Kikóval, nekünk itt már nincs keresnivalónk. Sebtében elbúcsúztunk a művésztől és bicegve elindultunk hazafelé.

Otthon ismerős vendég fogadott: Maria Teresa lka Pakarati. О az, akit rapanui hercegnőnek tituláltam, s aki a kanadai expedíció idején Nógrády György laboratóriumában segédkezett.- Hola Dionisio! Salud! - köszöntött csengő hangon spanyolul. - Hogy van?

Mielőtt válaszolhattam volna, már folytatta is:- Hívtam a múltkor, jöjjön el hozzánk. Énekelek magának régi rapanui dalokat, mint Korinak [Nógrádynak], Remélem, ráér holnap és meglátogat.- Nem a ráéréssel van baj - s megmutattam befáslizott lábamat. Már korábban megtudtam, hogy Maria Teresáék meglehetősen messze, Hanga Roa túlsó peremén laknak.- Akkor eljövök én este - jelentette ki. - Hozom a gitáromat!

Közben gazdasszonyom és lányai a vendég tiszteletére finom falatokat készítettek: kókuszolajban pirított kumarát, magyarul édesburgonyát. Az étek láttán ismét Heyerdahl jutott az eszembe. A norvég kutató bizonyítéktárában a húsvét-szigeti kultúra eredetére vonatkozóan kiemelt szere-135