Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Koponya és vércsoport
Ide kívánkozik a számadás arról, hogy ajelenlegi rapanui lakosságnak milyenek az alkati és vércsoport adatai. A kanadai expedíció specialistája, Robert John Meier a sziget csaknem egész lakosságát megvizsgálta, méreteket vett testrészeikről (fej, orr, fül, láb, kéz stb.). Itt csak a koponyaindexet ragadjuk ki, mely az ásatag leletekhez képest nagy eltérést mutat: jelenleg a férfiak 26%-a hosszú fejű (dolichokephal), 53%-a középhosszú fejű (mesokephal), 21%-a rövid fejű (brachykephal). A ma élő lakosság koponyaméreteinek nagy szóródása a rapanui nép legújabbkori tragikus történetével függ össze: lélekszámának drasztikus csökkenésével (1877-ben alig 111 fő) és az idegen elemekkel (elsősorban európaiakkal) való nagyarányú keveredéssel. A kanadai expedíció másik orvosa, Eivind Myhre a mai lakosság szerológiai vizsgálatát végezte el. Összesen 900 személytől vett vért, és a vércsoportok megoszlása így festett: 0 (nulla) 31%, A 67%, В 1%, AB közel 1%. Leone előbbi adataival szemben az A vércsoport felé való eltolódás fő oka az európai (kaukazoid) népelemekkel való keveredés. Mindez pedig azt jelenti, hogy a Húsvét-sziget mai kevert lakosságából antropológiai alapon már nem lehet következtetni a rapanui nép eredetére. ... E gondolati elkalandozás után térjünk vissza a rideg vulkáni kövek világába. Barlangi remeteéletem ötödik napjára kirajzolódott előttem a Roiho-lávamező szerkezeti képe. A felszín közelében négy lávaalagút maradványait sikerült feltérképeznem. A déli oldalon található barlangroncsok mutatkoztak legidősebbnek, de nyomvonalukat csak a felszínen követhettem, mert a beomlások teljesen eltorlaszolták a még létező üreges szakaszokat. Pedig lehetséges, hogy éppen ezek a barlangrészek rejtegetik a Húsvét-sziget nagy titkait, mivel elképzelhető, hogy az őslakók a régmúlt időkben ismerhették a bejáratukat. Az elzáródott szakaszok kibontása már meghaladta az én egyszemélyes vállalkozásom kereteit, szervezett expedíciót igényelne. 119
