Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Koponya és vércsoport
tott, melynek vége alacsony termecskébe vezetett. A helyiség közepén egy lapos sziklán emberi koponya fehérlett, sőt sziporkázott, mivel a terem tetejéről egy kis nyíláson át a napsugár éppen rávetődött. A hely nyilván kultikus célokat szolgált, a koponyát máshonnan hozták oda. Nógrády lefényképezte eredeti helyzetében, majd az expedíció egyéb leleteivel együtt Kanadába szállították. Érdekes további fejlemény, hogy honfitársunk rapanui koponyája „életre kelt”. Pontos másolatot készítettek róla, s azt elküldték Magyarországra a híres arcrekonstruáló szobrászművésznek, Árpás Károlynak. Ő megformálta előbb a fej „kopasz” változatát, majd „hajas” variációját. Az arcvonások idősebb polinéz törzsfonök képét idézik elénk, de aki tüzetesebben szemléli, bizonyos negrid vonásokat is felfedezhet rajta (lapos, széles orr, vastag ajak stb.). A kanadait megelőző norvég expedíció 1955-56-ban céltudatosan gyűjtött emberi csontmaradványokat az ahukon végzett ásatások alkalmával. Az anyagot Rupert Ivan Murrill, az amerikai Minnesota egyetem antropológus professzora dolgozta fel, aki személyesen nem vett részt Heyerdahl expedíciójában. A csontlelet összesen 33 személy (25 férfi és 8 nő) maradványát tartalmazta, melyek a radiokarbon vizsgálat szerint az 1100-1870 közötti időből származtak. Heyerdahl korbeosztása szerint ezek az emberek tehát a középső (1100-1680) és a késői korban (1680-1868) éltek. Sajnálatos, hogy az ásatások során a Heyerdahl által behatárolt korai periódusból (400-1100) nem kerültek elő csontok, pedig a húsvét-szigeti kultúra eredetének kutatása szempontjából ezek lettek volna perdöntőek, hiszen Heyerdahl feltevése szerint ebben az időszakban érkeztek az ahukat építő délamerikai hajósok. Murrill alapos kraniometriai (koponyaméréstani) vizsgálatnak vetette alá a csontanyagot, és összehasonlítva más óceániai leletekkel, megállapította, hogy azok polinéz típusú emberektől származnak. A Murrill-féle bizonyítás számtengeréből itt csak az egyik legfőbb mutatót említjük meg, az 117