Balázs Dénes (szerk.): Cholnoky Jenő rajzai és festményei. Kiállítás a neves földrajztudós hagyatékából (Érd, 1986)
Az első világháború vége újabb fordulatot hozott Cholnoky életében. Kolozsvárra bevonultak a románok, megszállták az egyetemet és Cholnokyt több más tanártársával együtt kiutasították. 1919 novemberében egy vasúti tehervagonban érkezett meg Budapestre családjával együtt. Az állását vesztett földrajztudóst szakértőként beosztották a béketárgyalásokat előkészítő bizottságba, mely a Külügyminisztériumban működött. A Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése 1920-ban Cholnoky Jenőt levelező tagjává választotta, a következő év márciusában pedig kinevezték a budapesti Tudományegyetem nyüvános rendes tanárává. Elhanyagolt, kifosztott földrajzi tanszéket örökölt elődjétől, Czirbusz Gézától. Kitartó munkával sikerült rendet teremtenie, újra nemzetközi színvonalra emelte a hazai földrajzoktatást. Két évtized alatt a jól képzett földrajztanárok ezreit bocsátotta az életbe, jelesebb tanítványaiból később kiváló szakemberek lettek. Hetven éves volt, amikor 1940-ben véglegesen nyugállományba helyezték. Csak a katedrától vonult vissza, otthonában - hajlott kora ellenére - továbbra is szorgalmasan dolgozott. A negyvenes évek elején, a háború viszontagságai közepette élete fő művét, az ötkötetes Emberföldrajzot készítette elő kiadásra. A háború azonban Cholnoky számára szörnyű csapással végződött. Tragikus körülmények között elhunyt nagyon szeretett felesége, Ida, s Budapesten a romok alatt lelte halálát Ilona lánya is. Cholnoky 1945 után már testileg-lelkileg megtört, beteges öreg ember. A családi tragédiákon túl letargiába súlytotta, hogy nagy munkája, az Emberföldrajz és még három másik műve nem talált kiadóra. Jóakarói unszolására 1946 júliusában házasságot kötött volt egyetemi munkatársával, Vadas Jolánnal, aki élete végéig gondozta, ápolta a kollégáktól elhagyott, önmagával is meghasonlott idős embert. Az elhatalmasodó rákbetegség végül is ágynak döntötte és 1950. július 5-én kioltotta életét. A rajzoló és tájképfestő földrajztudós Sokan állítják, hogy ha Cholnoky nem a földrajz művelését választja élethivatásul, hanem a festészetben képezteti magát, neve ma a nagy művészeink sorában szerepelne. Tehetsége ehhez határozottan megvolt, amit gyermekkori rajzai is bizonyítanak. Cholnoky azonban hivatásszerűen nem tanulta a rajzolás és festészet művészeti mesterfogásait, mindvégig megmaradt „amatőrnek”. Rajzai elsősorban a földrajzoktatás céljait szolgálták, és csupán kedvtelésből festegetett szabadidejében. 4 Cholnoky saját rajzai A sárkányok országából c. könyvében. Fent egy kialudt vulkán Kinn vidékén, középen egy kisebb vitorlás hajó (dzsunkaj, lent san-hszii táj -----^
