Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

IN MEMORIAM - Nemerkényi Antal (Dr. Kubassek János)

részt vállalt az egyetemi oktatásban, a holland-magyar múzeumi projekt koordinátora volt. A svéd-magyar kutatóprogram egyik vezetőjeként, a Pulszky Társaság - Múzeumi Egyesület alelnökeként nagy tekintélyre tett szert a szakmai életben. Magyar és angol nyelvű kiállításvezetők, régészeti közlemények, ismeretterjesztő cikkek tucatjai jelezték fáradhatatlanságát. Nagy figyelmet fordított arra, hogy a régészet és a múzeológia eredményei eljuthassanak a hétköznapi emberekhez. Az Ó nevéhez fűződik a német és angol nyelvű, a Régészeti Parkot bemutató, valamint az Elet és halál a vaskorban című videofilm, melyek a felsőoktatásban is hasznos segédanyagot jelentenek. Poroszlai Ildikó nemcsak a bronzkor leleteinek megmentését tekintette szívügyének. Szakmai fórumokon észrevételeivel, ötleteivel nagyon sokat tett a kis múzeumok érdekében. Gyakran kértük ki a tanácsát egy-egy régészeti vonatkozású kérdésben. Felkészültsége, tájékozottsága, segítőkészsége átlagon felüli energiával párosult. Rengeteget dolgozott, s a közéleti feladatoktól sem riadt vissza. A Százhalom Alapítvány kuratóriumának tagjaként is igyekezett a múzeum ügyeit előre mozdítani, küzdeni azokért a célokért, melyek mindnyájunk érdekeit szolgálják a közművelődésben. Az O vezetésével kapta meg a Matrica Múzeum a legrangosabb hazai kitüntetést, az Év Múzeuma címet. Sokrétű életműve nem csak Százhalombatta, hanem az egész ország muzeológus társadalma számára jelenr maradandó értéket. Poroszlai Ildikó a Matrica Múzeumhoz, a régészethez, Százhalombattához ragaszkodó hűsége emlékezetes és szép emberi példa. Kitűnő angol nyelvtudása, kimagasló kapcsolatteremtő és szervezői képességei alapján magasabb, jövedelmezőbb, fényesebb posztokon is megállta volna a helyét, de Ö hű maradt fiatalkori választásához. Az orvosok egy héten át küzdöttek az életéérr, s többször sikerült újraéleszteniük, de a végzet erősebbnek bizonyult. A február 18-án bekövetkezett tragédia után napokig nem tudtuk felfogni, Dr. Nemerkényi Antal (Budapest, 1952. május 8. - Budapest, 2005. május 18.) A magyar geográfusokat pótolhatatlan veszteség érte. 2005. május 18-án elhunyt dr. Nemerkényi Antal, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára, az ELTE Természetföldrajzi Tanszék docense. 2003-ban Dél-Afrikából hazatérve szembesült a gyötrelmes májbetegséggel, melyet emberfeletti akaraterővel próbált leküzdeni. Emberi nagyságát mindig becsültük, de ekkor mutatkozott meg szinte hihetetlen alkotóereje. Nagyhatású előadóként gyakran volt vendégünk Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban, a Csuka Zoltán Városi Könyvtárban és legutóbb betegen a Körösi Csorna Sándor Altalános Iskolában. Logikusan felépített, szép magyarsággal előadott, kitűnően illusztrált előadásai rengeteg barátot, tisztelőt szereztek számára. Szakmai munkásságát maradandó értékű publikációk, tankönyvek jelzik, de igazi életműve, A Földgömb hosszú szunnyadás után való életre keltése volt. A magas színvonalú földrajzi ismeretterjesztés elsőrendű hazai fórumának megteremtésével örökre beírta nevét a magyar geográfia aranykönyvébe. A Magyar Földrajzi Társaság főtitkáraként imponáló tárgyi tudással képviselte a