Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Magyar geológusok Indonéziában

A kutatás kezdetén "csupán a koncessziós terep térképezésére és a rétegtani kutatásra szorítkozunk. Fel kell keresnünk azokat a helyeket, ahol az altalaj kőzetei: homokkövek, agyagok, mészkövek, vulkános tufák, palák kibukkannak a napfényre. Itt a nedves, forró égövben a kőzetek gyorsan pusztulnak, elmállanak és a geológiai kutatásra alkalmatlanokká lesznek, ezért ott kell őket jelkutatni, ahol fissen bukkannak ki a termőtalaj alól. Ez csak a patakmedrek mentén szokott megtörténni, mert a víz itt mossa ki a kőzetrétegeket a hegyoldalakból. A geológiai munka tulajdonképpen abból áll itt a trópusokon, hogy az ember patakmedrekben szalad naphosszat. A patakokban megkeresi a kőzeteket, megvizsgálja őket, megméri dőlésük irányát iránytűvel, megállapítja csapásukat, azután számmal látja el az előfordulást. Az utána járó térképész műszereivel felméri a helyet. így készül hosszadalmas eljárással a terep térképe: a folyók, patakok lefutása, a hegycsúcsok helyzete és ebbe kerül bele a geológiai megfigyelések ezer adata. így fejlődik ismeretlen területen a vidék földtani térképe, erre jegyezzük fel azután a petróleumra vonatkozó különleges megfigyeléseket, amelynek elosztásából, kőzetrétegek lefutásából alakul ki lassan a kép, amely megmutatja, hogy a területen Kézierejű Couterflush rendszerű mélyfúrás (Merambeau) (Fotó: Bandát Horst, Magyar Földrajzi Múzeum archívuma, Isz: 6723-2003) Tobintak-fok, a Lariang-medence legdélibb pontja (Fotó: Bandát Horst, Magyar Földrajzi Múzeum archívuma, Isz: 6731-2003) remélhető-e olaj vagy sem? Alkalmas-e a terep az esetleges próbafúrás lemélyesztésére. Tehát szisztematikus és lassú munka az olajkutatás. Nem abból áll, hogy az ember járja az erdőket és mindenütt megpiszkálja a főidet, hogy nem szivárog-e valahol a nyersolaj. " (Bandát H. 1943. a.pp. 109-110.). A nehézségekről így ír: "A kulik a kijelölt pontokon egyenes irányban ösvényeket vágnak a mocsárba. Lassan halad a munka, naponta alig ötszáz métert jutunk előre. Kínszenvedés ezeken még járni is, folytonos egyensúlyozás, bukdácsolás a ledöntött fiatörzseken. Az ember gyakran elcsúszik s beleesik a barna vízbe. Helyenként fa sincsen s térdig gázolunk a mocsárban, de sohasem látjuk, hogy hová lépünk. Folytonos tapogatódzás, kapaszkodás kell a továbbjutáshoz és a nap irgalmatlanul tűz, a mocsár felett fojtó a levegő. Moszkitók felhőkben érkeznek, világos nappal, embervérre éhesen. A mocsárvízből pállott lábakon apró vörös kiütések támadnak. " (Bandát H. 1943 a. p. 173.). Ezek a kutatási koncepciók és nehézségek a többi szigeten is hasonlók voltak. "A nyugatcelebeszi Lariang-medence''-ről közzétett tanulmánya vázlatos térképmelléklete kiváló gyakorlati érzékkel jelzi a topográfiát, a növényzetet és a geológiát. Többek között feltünteti a folyók, patakok motorcsónakkal lehetséges hajózhatósági határát, a rohanókat, a mangrove és mocsárerdőket. A térkép a terület földtani felépítésében résztvevő pleisztocén teraszkavics és molasse, pliocén agyag-homok,