Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Zilahi Kiss Lajos emlékezete (Mező Szilveszter)
részletét is. A kevés rendelkezésre álló forrás alapján mindössze annyi ismerettel bírunk Zilahi Kiss Lajos személyével kapcsolatban, hogy a fekete földrészen megtett sokévi vándorlása alkalmával eljutott Réunionra is, ahol mint gyarmati tisztviselő huzamosabb ideig tevékenykedett egy francia cukornád-ültetvényes birtokán. Afrikai útinaplójából - amely máig nem került elő — szerencsére egy fejezetet postára adott a Magyar Földrajzi Társaság címére, amelyben az egyik réunioni kirándulásának élményeit ecseteli. „A Grand-Morne vulkán 1890. évi kitörése Réunion-szigeten" című írása 1892-ben, röviddel az idézett felolvasóülést követően jelent meg a Földrajzi Közlemények lapjain. 3 Ismereteim szerint Zilahi Kiss Lajos cikke a legelső olyan magyar nyelven publikált tanulmány, amely tudományos igénnyel és kellő részletességgel tárgyalja Réunion földrajzi viszonyait, különös tekintettel a terület délkeleti részén emelkedő, 2631 méter magas Piton de la Fournaise tűzhányóra. A szerző a címben szereplő hegyhez vezető út érzékletes leírása után röviden ismertette a vulkáni masszívum szerkezetét: „A tengerparttól a sziget belseje felé 12 km. -nyire terjedő hegység három kráterből áll: a GrandMorne, a Petit-Morne és a Piton de Fournaise. F magas kúpokat a sziget belseje felé egy nagy meredekségü félkörös sötét sziklafal az »enclos« választja el a sziget többi hegyeitől; e sziklafal 970 m. magas. Az enclos által képezett üstben van a vulkáni működés színhelye, miként a Somma a Vezuvhoz, olyan viszonyban áll az enclos is a fenn nevezet három kráterhez. " Zilahi elmondása szerint két kráter, a Grand-Morne és a „Piton de Fournaise" felváltva működött, s maga a vulkán 1888 májusa óta szinte egyfolytában gőzöket, gázokat lövellt ki magából. A későbbiekben részletesen kitért a réunioni lávatípusok tárgyilagos bemutatására, valamint arra, hogy az eltérő összetételű olvadékok megszilárdulva különböző karakterű kőzetfelszíneket eredményeznek: „Kétféle lávát különböztetnek meg a geológusok Réunion tűzhányóin. A savas, salakos tepertő szerű lávát (laves acides scoriacées vagy laves de gratons), mely hirtelen hül ki és szilárd követ adva a hígabb részek folyását akadályozza. Ellenben a hígabb basisosabb láva (lava basiques-fluides) olvadt érczhez hasonlóan sokáig megtartja folyósságát; kihűléskor sima felületet ad. " A földrajzi formakincs leírásán túl Zilahi komoly figyelmet fordított a hegylejtőket borító vegetáció tanulmányozására is. A trópusi flóra változatosságáról a következőket jegyezte le: „Sűrű növényzet borítja a vulkánt; a mélyen fekvő régióban a tengermelléken a fekete fiatalabb lávaárakat kivéve a casuarinák és egyéb fiák övedzik a hegyet; számos haraszt és orchidea faj tenyészik ezen erdőkben. A hegység középmagasságában is a filao-fia, harasztok és füvek küzdenek a létért a régi és ujabb lávafolyások között. Még az enclos amfitheátrális fala is egész magasságában fianövényzettel van borítva. A magasban is csupán a láva folyások kopárok; de itt is a megmaradt régi erdőkben a vanília díszlik, melyet nagy gonddal tenyésztenek. " A tanulmány egyik legmegragadóbb része, amikor a szerző az éjszakai kitörés szépségeiről lelkendezik: „A Bois-Blanc megetti magaslatról páratlan látvány terült el a szemlélő előtt. Sötét éjszakában mintha lángtengerben uszó nagy város lett volna alattunk. Megdöbbentő volt az ezer meg ezernyi tüzhalmok egymásra torlódása, mintha megannyi összeomló égő palota volna. A lávarészek különböző sebességgel folytak alá, majd összefüggő tüzáradatként ezernyi szikrát szórtak, majd örvénylő kő halmazokban váltakoztak. " Zilahi ellátogatott a kitörés tulajdonképpeni főárjához is, ahol a vulkáni működés intenzitásában bekövetkezett változás egy kisebbfajta balesetet idézett elő: „A csodálatba merült látogatók közt éjfél tájt vészkiáltás hallatszott fel. A lávaár meggyorsította folyását és elöntéssel fenyegette az országutat. A kocsik nagy része elmenekedett de a gyalogjárók közül soknak elrekesztette a lávaár a visszatérést. Oly nagy gyorsasággal folyt a lávaár a tenger felé, hogy még a gyors lábu menekülők sem voltak képesek azt a tengerig megelőzni; szemeik előtt ömlött bele a tüzes ár a tengerbe; magas gőzoszlopokat verve föl abból. A ké felől lávaártól közrevett hítogatók a tengerparton várták a megszabadítást. De csak reggel érkezett oda St.-Roséból egy vitorhis hajó őket kellemetlen helyzetükből megmentendő. " A három és fél oldalas tanulmányból egyértelműen kiderül, hogy Réunion-szigetén már az 1800-as évek végén is virágzott a tűzhányó-idegenforgalom. Rengeteg helyi és távoli vidékről érkezett turista látogatta a látványos lávaömléseket. Zilahi Kiss Lajos is közéjük tartozott. Történetünk főszereplőjét azonban nemzeti hovatartozásán kívül még valami bizonyosan kiemelte a névtelen tömegből. Éspedig, hogy megfigyeléseit papírra vetette, s ezzel a cselekedetével mindörökre beírta magát a magyar geográfia történetébe. Mező Szilveszter JEGYZETEK ' Fővárosi Lapok (Szépirodalmi és társadalmi napi közlöny). 1891. november 13., 312. szám, 28. évfolyam, p. 2328. 2 Vasárnapi Újság. 1891. 42. szám, p. 690. 3 ZILAHI KISS L.: A Grand-Morne-vulkán 1890. évi kitörése Réunion-szigeten. Földrajzi Közlemények, 1892., pp. 251—254.
