Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)
ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Csaba - Gyuric Ferenc: Mendöl Tibor és kortársai az Eötvös József Kollégiumban
a mű, mint hogy a helyi és helyzeti energiák aránya, vagyis a központi funkciók száma, a központi szerepkör erőssége dönti el egy településről, hogy az város vagy falu, illetve a mezővárosokat és tanyákat szerves egységbe tartozónak kell tekinteni, hiszen a tanyás térségek speciális mezővárosi vonzáskörzetként is fölfoghatók. Mendöl tudóssá válása tetmészetesen összekapcsolódott a diák felnőtté érésével is, melynek során kibontakozott teljes egyénisége, megnyilvánultak érett emberi vonásai. Minden bizonnyal erről az oldaláról még kevesebben ismerik, ismerhetik századunk egyik legnagyobb földrajztudósát, holott életművét csak ezzel együtt értelmezve tudjuk a helyén kezelni. Mendöl emberi arcának bemutatásánál kiváló támpontul szolgálhat a Collegium kurátorának, a kétszer is miniszterelnöki tisztet betöltő Teleki Pálnak Bartoniek Gézához intézett levele, melyben az 1924-es expedíció tapasztalatai alapján tészletesen beszámol Mendöhőh "Rendkívüli szorgalommal dolgozott és felfogásában is korához képest igen jó formát mutatott. Gyakornokom után az összes hallgatók közt legjobb volt e két tekintetben. Ezen tereken nem kell fejleszteni. Azonban nagy szükség van arra, h. fenti ügyességét fejlessze. [...] geográfusnak utazni, pakkolni, rucksackot helyesen hordani, kocsit tolni, stb. föltétlen kell tudni. Megtiltottam neki a sok olvasást és utasítottam, hogy inkább megfigyelésre, nyilt szemmel nézésre, az életben mozgásra törekedjék. " (4. ábra) Az idézetből világosan kiderül, hogy Teleki teljesen meg volt elégedve Mendöl felkészültségével, intelligenciájával, olvasottságával, azonban hiányolt belőle egyfajta gyakorlati, praktikus 4. ábra. Teleki jellemrajza Mendölről a Collegium igazgatójához, Bartoniek Gézához intézett levelében (1924) életvitelt, életrevalóságot, s utazásra, a világ dolgainak körültekintő megfigyelésére biztatta. Az írásban arra is célzott, hogy Mendölnek érdemes volna részt vennie egy komolyabb cserkész-kiképzésben, például éppen az általa szervezett tanfolyamokon. Az utókor úgy tűnik kevéssé igazolta Telekit, nemigen bizonyultak jogosnak ezen félelmei. Mendöl ugyanis gyermekkori vonatútjai és fiatalkori ösztöndíj útjai után tanárként is számos terepgyakorlatot vezetett az ország legkülönbözőbb tájaira, és saját kutatásai során is nagy jelentőséget tulajdonított az autopsziának, a nyílt szemmel való megfigyelésnek, egyáltalán nem vált tehát belőle szobatudós. Olyannyira nem, hogy - megromlott egészsége dacára - élete utolsó hónapjaiban is alföldi városokat járt be, vizsgálva életjelenségeiket és azok időbeni változását. A collegiumi években, 1924-től indult Bulla Bélával való legendás, szoros barátsága, mely Bulla haláláig, 1962-ig tartott. Mindketten korán az emberföldrajz elkötelezettjeivé váltak, s bár Bulla emberföldrajzot is művelt a harmincas években, mindig is a fizikai földrajz aspektusából szemlélődött. A világháború után pedig markáns természetföldrajzi, felszínalaktani kutatói pályára állt, később életműve ennek megfelelően a klimatikus geomorfológiában kulminált. Bulla MendöAú ellentétben a harmincas években intenzívebb kapcsolatot tartott a Collegiummal, 1939-41 között a collegiumi műhely vezetői tisztjét töltötte be. 1941 legelején a korábban hosszú ideig Cholnoky vezette Földrajzi Tanszék kettévált: létre jött a Fizikai Földrajzi és az Emberföldrajzi Tanszék. Vezetői a két jóbarát, Bulla Béla és Mendöl Tibor lettek, akik között természetesen ilyen szinten is gyümölcsöző együttműködés alakult ki, amiben csak lehetett, segítették egymást. Képviselték egymás érdekeit az Akadémián is, mely egyszerre fogadta őket levelező tagjaivá 1945-ben. Igaz, Mendöl akadémiai pályafutása tiszavirág életűnek bizonyult. Bullának barátjával való viszonyát, iránta érzett önzetlen megbecsülését hűen tükrözi azon véleménye, hogy Mendöh magánál nagyobb tudósnak tartotta, mint írta: "mert az ő általa nem művelt természeti földrajz ágazataiban is tökéletesen otthonos volt" Kutatói jellemére, tanári karrierjére vonatkozóan több értékes levéltári és egyéb írásos forrás lelhető fel. Ezeket ma is élő, a nagy geográfussal egykor szoros személyes kapcsolatban álló M<?Wö/-tanítványok visszaemlékezéseivel, élménybeszámolóival kiegészítve megpróbáltunk minél hűbb képet kialakítani Mendöl Tibor talán kevéssé ismert emberi vonásairól, melyeket három szempont szerint jártunk körül.
