Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)
ÉRTEKEZÉSEK - Stencinger Norbert: Az 1684. évi érdi ütközet csatatér kutatásának tapasztalatai
nek ideje és az ütközet időpontja között nem volt olyan rendkívüli esemény, amely következtében a környék jelentősen megváltozott volna, jó okunk van feltételezni, hogy eredményesen használhatjuk munkánk során. Az ábrázoláson is jól látható egy út, amely a mai 70-es út nyomvonalának felel meg, és az általunk talált pont közelében éri el a Tétényi-fennsík szélét. Most már csak azt kellett megtudni, hogy ő miért ezt az útvonalat választotta az ütközet helyszínének megközelítéséhez? Erre is a források vizsgálata adja meg a választ. Szilabtar elbeszéléséből megtudhatjuk, hogy Bekri Musztafa szerdár az ütközet előtt "... Mehmed vezírpasa rumiliai bejlerbejt előcsapatként a Kaja burunu 20 felé küldte... A pasa azonban nem maga ment a feladat elvégzésére, hanem a pristinai alabejt küldte előre harminc emberével. Az utóbbi "...hajnal előtt két órával értesítette Mehmet pasát, hogy a völgyből kocsi zörgés és kutyaugatás hallható..." 22 mire az még előrébb küldte, hogy kémlelje ki az ellenséget. Vállalkozása azonban nem maradt titokban, mivel a keresztény katonák felfedezték a lopakodó katonákat, és üldözőbe vették őket. A menekülő törökök azonnal értesítették a szerdárt a fejleményekről, és ezt úgy tették meg, hogy a Tétényi-fennsíkon keresztülvágtattak, és a mai Diósdnál ereszkedtek le róla a síkon állomásozó csapatukhoz. így juthattak el a keresztények a megtalált pont közelébe. Ezt támasztja alá a keresztény szemtanú is, aki leírásában arról ír, hogy ő maga egy lengyel csapattal ment a herceg után és "... menvén egy hegyen által... " 23 érkezett meg a helyszínre. Tehát a keresztény seregek nemcsak az igazhitűek üldözése során használták ezt az útvonalat, hanem később is. így juthatott el ide maga Martin mester is, hogy feladatát végrehajtva megörökítse Lotharingiai Károly győzelmét. Ezek az eredmények nyilvánvalóvá teszik, hogy egy szemtanúval van dolgunk, aki reálisan és pontosan ábrázolja az eseményeket, így munkáját jól és bátran használhatjuk az ütközet helyének pontos meghatározásához. Itt kell megemlíteni az eseményről készített faliszőnyeget 24 (5. ábra), amelyet véleményem szerint az előző rézkarc vagy annak vázlata alapján készített az alkotója. Ez jól látható, ha az alkotásokat összevetjük egymással. A kárpitot kevésbé tarthatjuk forrásértékűnek, mivel az a műteremben készült, és alkotója nyilván változtatott rajta, bár a hasonlóság a terephez bámulatos. Van még egy rézkarc, amely a korból származó ütközetet mutat be, alkotója ismeretlen és eredeti 5. ábra. Faliszőnyeg az érdi ütközetről címe alapján egy Adony melletti küzdelmet ábrázol. 25 Hatházi Gábor azonban kimutatta, hogy a kép hátterében látható romok és hegy nem lehet a kép címében feltüntetett település mellett. A források alapján arra következtet, hogy az a korabeli Hamzabég volt (6. ábra) 26 , így akkor az ábrázolt összecsapás az általunk tárgyalt ütközet lehetett. Célunk szempontjából - jelesül, hogy meghatározzuk a harc helyét - ez az alkotás használhatatlan. 6. ábra. Ismeretlen szerző ábrázolása az adonyi harcokról A képi források vizsgálatából kiderül, hogy Martin és Ch. Herbei alkotása alapján, ezeket az írott forrásokkal összevetve eredményesen vállalkozhattam arra, hogy rekonstruálhassam az eseményeket és meghatározhassam az ütközet helyét. Az ütközet előzményei Ha a már fent említett térképet vizsgáljuk, akkor jól látható a lehetséges helyszín. A település a mai város óvárosi részének felel meg, és a Duna-parton helyez-
