Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Dávid Lóránt - Kangúr Tibor — Várady György: Biharországból a Nílus vidékére: Kovács János (1816-1906)

szerű természettudóst több állás is várta. A Nemzeti Múzeum tudományos tisztviselői, a kecskeméti és a nagykőrösi gimnázium tanári állást kínált neki {Nagy /., 1894/1895) Ezek helyett 1856 októberében visszatért Debrecenbe. A Református Főgimnáziumban felajánlott tanári állást fogadta el, mert "... egy 40 év körül járó férfinak nehéz már idegen körben megfakadnia, és a legelső kedvező alkalom visszacsalja gyermekkora barátai közé... " {Tóth L., 1989). Az ősi Alma Mater falai közé nem érkezett üres kézzel. Magával hozta a tíz éves geszti nevelőség alatt összegyűjtött 4000 darab szárított növényt, 56 fajta tojást, 18 fajta koponyát, egy több mint 100 darabból álló őscsont gyűjteményt és az általa felfedezett Drymeotus Kovácsi Milliere barlangi bogárnak 12 példányát (U. Nagy /., 1988). Bár az egyiptomi utazás egész későbbi életét végigkísérte, úttörő munkájának eredményeit a maga számára sohasem fordította. "... Ezen útjáért legfeljebb a felig tréfás "egyiptomi " előnevet kapta ..." {Nagy /., 1941). Talán ez a szerénység, a gimnázium falai közé való visszavonulás az oka, hogy - bár a korabeli debreceni lapok {Debreczeni Ellenőr, Debreczeni Hírlap, Debreczeni Közlöny) hasábjain a későbbiekben többször jelentek meg afrikai útjával kapcsolatos írásai és néhányszor élménybeszámoló tartására is felkérték korszakos jelentőségű útja lassan a feledés homályába merült. Ezért a Debreceni Ellenőr már említett számának cikkírója így rója meg a debrecenieket: "... A (...) felolvasás csak részben felelt meg a hozzá kötött kívánalmaknak, a mennyiségben csak csekély számú hallgatóság jelent meg és ezek jó részét is (...) hölgyek képezték. E jelenség nemigen fényes világot vet a helybeli művelt közönségre (...), kiknek saját érdekükben is tömegesen kellene az ily nemes czél érdekében rendezett felolvasáson részt venni ..." {Debreceni Ellenőr 1881). Kovács János, Debrecenbe való visszatérése után még négy évtizedig szolgálta a magyar oktatást, tanította és nevelte a gimnáziumi diákságot. Hajdani iskolájában a természetrajz és a földrajz tanára, majd két ízben annak igazgatója lett. Nevéhez fűződik a nagy értékű Szőnyi-féle - több mint húszezer darabból álló, a híres kabai meteoritot is tartalmazó - ásványgyűjtemény megszerzése és két év alatti katalogizálása {Tóth L., 1989). Elsőként jelezte a kabai meteorit szervesanyag-tartalmát {Nagy S., 1932). A fáradhatatlan Kovács János volt a lelkes gyűjtője és gondozója a kollégium további három - az állat-, a növény-, a régészeti- és népismereti - gyűjteményének is. Kifogyhatatlan energiájából éppúgy áldozott a Füvészkert állandó bővítésére és ápolására, mint a Debreceni Kertészeti Egylet vagy a Debreceni Felolvasó Kör megszervezésére. Kovács János, a hajdani Afrika-kutató, a Tiszántúli Evangélikus Református Középiskolai Tanáregyesület rendes, a Bécsi Geológiai Társulat levelező tagja, a Kollégiumi Természetrajzi Múzeum őre 1896-ban, nyolcvan évesen, negyven évi odaadó szolgálat után, mint a kollégium első állami nyugdíjas tanára vonult nyugalomba (Dr. Nagy/., 1941). Kapcsolatát a kollégiummal a nyugalomba vonulás szalacsi évei alatt sem szakította meg, arra mindig szeretettel gondolt, mint ahogy 1896-ban írta "... gondolatommal ott vagyok én minden nap oly sok évi működésemnek most is kedves emlékű színterén, a főiskola falai között, a múzeumban, a füvészkertben (...) áldja meg a jó Isten a főiskolát, a nagy magyar alföld világító tornyát". A hagyaték sorsa Kovács János, az első magyar Afrika-kutató életpályájának, tudományos tevékenységének megrajzolását, a fehér foltok eltüntetését nagy mértékben megnehezíti, hogy - amint az életmű legszakavatottabb kutatója, Nagy Jenő már többször idézett hagyatékában olvasható - "Kovács Jánosra vonatkozó összes anyagom, jegyzetek, kéziratok, eredeti levele, az eredeti útinapló (...) 1944-ben elpusztult". Debrecenben a Református Kollégiumban úgy tudják, hogy a megsemmisítő bombatámadás után a közeli házak lakói számos értéket elvittek, így akár a Kovács János hagyaték egyes darabjai is fellelhetők talán. Ezt valószínűsíti néhány - a Kézirattárban meglévő - késői levél, illetve térképvázlat. További dokumentumok felbukkanásának esélye mégis meglehetősen csekély, hiszen Nagy Jenő 1946-ban bekövetkezett haláláig számtalan kísérletet tett az elkallódott, de esetleg meg nem semmisült értékek felkutatására, visszaszerzésére. IRODALOM ARANY JÁNOS összes művei. Arany János levelezése XV. kötet; 1828-1851, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 341. p. XVI. kötet; 1852-1856, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. 646. p. A Debreceni Református Kollégium tanárai és legkiválóbb növendékei (1549-1925). Összeállította: S. Szabó J., Debrecen, 1926. 39. p.