Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Dávid Lóránt - Kangúr Tibor — Várady György: Biharországból a Nílus vidékére: Kovács János (1816-1906)

el nem kergeti őket, hanem a gyermek is még csak nem is hunyorít. Sokszor azt hinné az ember, hogy fekete ótvar lepte meg a gyerek képit, pedig az mind légy ..." (Kovács /,1855). Az általánosan elterjedt mosdatlanságnak későbbi élménybeszámolóiban is hangot adott, ahogy az a Debreceni Ellenőr 1881. január 8-án megjelent számában is olvasható: "... A férfiak nagy ügybuzgalommal és többszöri mosakodással végzik imájukat (...) E mosakodás azonban korántsem mozdítja elő tisztaságukat, sőt általában nem szoktak tiszták lenni, azon okból is nehogy a "rossz szem " nekik és gyermekeiknek megártson, mert ettől legjobban fiélnek Ügy hiszi, a leíttak elolvasása után kétségek merülhetnek fel az olvasottak valódisága iránt, ezért melankolikusan jegyzi meg levelében Aranynak: "... De akármit írnék is ezen ronda népről, helyes fogalmat nem adhatnék felőle, s talán még ezt is gondolhatnád: messziről jöttnek szabad hazudni..." (Kovács ]., 1855). Az állandó felügyeletet igénylő Tisza Domokos ápolása nem tette lehetővé, hogy Kovács János a Nílustól messzire eltávolodjon, nem juthatott el a Nílustól távolabb fekvő egyetlen oázisba sem. Csak "egyetlen egyszer távoztam el tőle egy reggeltől estig tartó kirándulásra ". Erre - ahogyan az egyiptomi utazáshoz kapcsolódó egyetlen írásos beszámolójában utal - valószínűleg 1855. november 25-én került sor (Kovács/., 1857). Képzett geológus és gyakorlott morfológus lévén helyesen állapítja meg 1857-ben írt jelentésében, hogy a Líbiai-sivatag pusztája bizonyára "nem összefüggő homok-tenger", abban "vizetlen, mély folyam medrek, kiharapdált partú meredek völgyek és kopasz szikla rétegek "váltják egymást (Kovács ]., 1857). Erről azonban a már említett nehézségek miatt alaposan meggyőződni mégsem tudott. De az egyiptomi flórára és faunára vonatkozó megfigyeléseit a már említett nehézségek mégis kevéssé akadályozták, ugyanis "a Nílus folyama, s annak keskeny partja,...mint Felső- Egyiptomban Kennek és Dendera közt egy egész mérföldnyi szélességben művelhető ugyan, de legnagyobb részén csak néhány száz vagy tíz ölre terjed; sőt Núbiában, kivált a nyugoti parton igen sok helyen, a sivatag puszta homokja egészen a folyam partjáig terjed" (Kovács /., 1857). Amint Arany Jánosnak küldött leveléből kitetszik, a haza utat március indulással Alexandria, Jaffa, Jeruzsálem, Bejrut, Szmirna, Athén, Konstantinápoly útvonalon tervezték. Kovács János az 1855 ősze és 1856 tavasza között Egyiptomban végzett, állhatatos helyszíni munkájának eredményeit először 1856. június 6-án a Természettudományi Társulat pesti ülésén ismertette. A beszámoló a rendkívül nagy számú hallgatóság körében igen nagy tetszést aratott. Kovács János már az ülésen felajánlotta a Nemzeti Múzeumnak hazahozott gyűjteményét (Nagy /., 1941), melyet 1856. június 11-én a Nemzeti Múzeum Igazgatóságához címzett levelében írásban is megerősített. A következőket írja: "... Engemet Egyptomban összeszerzett gyűjteményem beszerezgetése közben már azon édes remény táplált, hogy én azt Nemzeti Muzeumunknak - melynek gyarapítása mindenkor szivemen feküdt - egészen felajánlhassam (...) a munkámért és fáradozásaimért a legcsekélyebbet sem követelvén" (NagyJ. hagyatéka R 3126). Ennek ellenére az akkori elnök, Kubinyi Ágoston javaslatára, a tagok által helyben összeadott 384 forinttal megtérítették a kutatónak a 470 darabból álló, Magyarországon páratlan növény-, állat- és kőzetgyűjtemény tetemes hazaszállítási költségét (Nagy /., 1894/1895). A gyűjtemény különösen azért értékes, mert a Nemzeti Múzeumnak ez az első magyar ember által gyűjtött afrikai anyaga (Nagy J. hagyatéka R 3126). A Természettudományi Társulat ülésén előadott beszámolón kívül a csendes, szerény kutató Nílus menti tapasztalatairól csak egyetlen hosszabb dolgozatot írt, mely a Debreceni Református Kollégium Főgimnáziumának 1857. évi "Ertesítvény "-ében jelent meg. Munkájának címe: "Jelentés afrikai útamról". Beszámolóját a leveléből már megismert közérthető, pontosságra ügyelő, de idegen szavakat csak a legszükségesebb esetben használó tudományos ismeretterjesztő stílusban írta meg. A jelentés - mint az már a kezdetekkor kiderül - először az előző évben, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat előtt hangzott el. Dolgozata öt nagyobb részre tagolódik. A bevezetőben leírja az utazás körülményeit, az útvonalat és az utazás célját. Az első fejezet Egyiptom fekvését, földrajzi, geológiai adottságait elemzi. Kovács János szerint a Nílus nem mindig dél-észak irányba futott, hiszen "... máig is meg van a Nílusnak a hajdani medre (...) mely Fiién túl keleti irányban a Verestengerbe megy". Valamikor a későbbiekben a Nílus észak felé tört, elválasztva egymástól a Líbiai és az Arab-sivatagot. Hérodotoszra. hivatkozva megállapítja, hogy a Kairótól északra fekvő, Alsó-Egyiptom földje, a delta-vidék sokáig mocsár lévén nem volt mindig lakható, azt "... részben csatornák által mesterségesen szárították ki, részben maga a folyam töltött fiel". Még e részben elemzi a Nílus áradását, annak szerepét Egyiptom lakóinak életében. Helyesen ismeri fel, hogy a folyó által szállí-