Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Czímermann István és a nyungve írásbeliség

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 13- szám, 2004. pp 13-18 . Erd CZÍMERMANN ISTVÁN ÉS A NYUNGVE ÍRÁSBELISÉG Dr. Krizsán László ÖSSZEFOGLALÁS Czímermann István 1885 őszén indult el a Zambezi Misszióhoz. Állomáshelye a boromai misszióstelep volt. Afrika „belsejében" több szomorú tapasztalat döbbentette meg Czímermannt: az éhség és a rabszolgaság, az afrikaiak tudatlansága és a gyarmatosítók azon törekvése, hogy ezt az elmaradottságot mindjobban kihasználják saját céljaik érdekében. Munkája során ezt a nyomort és tudatlanságot igyekezett felszámolni. Missziós iskolájában 1893-ig hatszáznál több afrikai gyerek tanulta meg a betűvetést. Munkálkodásának eredményeként a nyungve nyelv írott formáját is megalkotta, melyet ő a hittérítő munka szükséges, de csak járulékos eszközének tekintette. Ezen mellékesnek ítélt tevékenysége azonban a nemzetté válás felé irányította az addig egymással érintkezni sem képes, valójában azonban rokon afrikai népeket. A tudós alkatú ember életrajzát elkészíteni hálás és eredményes munka, hiszen az alkotás, az életmű logikája szinte vezeti a krónikás tollát. Ám egy olyan ember tevékenységét elemezni, aki szándéka ellenére vált kutatóvá, és aki mindig valamilyen más célt szolgálva, szinte csak úgy mellékesen gyűjtögette az emberiség egyetemes tudáskincsét, nagyon bonyolult, összetett feladat. Ezen utóbbi típushoz tartozott Czímermann István, az egykori kalocsai pap-tanár, a Zambezi Misszió egyik elöljárója, aki a maga korában a legnagyobb eredményeket érte el az afrikai törzsi írásbeliség megteremtésében, és egy törzsi nyelv - a nyungve - irodalmivá tételében és széleskörű elterjesztésében, olymódon, hogy e feladatot amely egy soktagú és kellő szakismeretekkel rendelkező kutatócsoportnak is hírt és megbecsülést szerzett volna a világ tudományos közvéleménye előtt - járulékos munkának tekintette fő célja, a hittérítés mellett. Czímermann István a Szepes vármegyei Szomolnok-Hután született, 1849. március 29-én. E helység földesura a Királyi Kamara volt, [1] és a településen, meg annak szomszédságában hámorok, huták és kincstári bányák működtek. Ezen üzemek valamelyikében dolgozott Czímermann István édesapja, és ezek határozták meg a fia életének alakulását is. Az elemi iskola elvégzése után egyik kohó irodájában vállalt írnoki állást, mivel továbbtanulásának költségeit a család nem tudta vállalni. Czímermann István négy esztendőn keresztül írnokoskodott már, amikor félretett keresményéből biztosítottnak vélte a középiskolai tanulmányok költségeit és 1866-ban beiratkozhatott a lőcsei gimnázium első osztályába. Tízéves gyermekek voltak osztálytársai, neki meg már serkent a bajusza. A negyedik osztályban, mint húsz esztendős legényt, besorozták katonának. Az elkésett diák katonai szolgálati ideje alatt is szorgalmasan tanult és két esztendőt sikerült is behoznia. Hat év alatt végezte el a gimnázium nyolc osztályát. Huszonhárom éves korában tett érettségi vizsgát. 1873-ban Czímermann beiratkozott a pesti tudományegyetem bölcsészeti karára, de néhány hemap után lemondott a tanári hivatásról. Vácra ment és jelentkezett az ottani papnevelő intézetben. Kiváló szellemi képességei hamarosan reá irányították elöljárói figyelmét és Rómába küldték. Itt végezte el a teológiát, s papként, doktori címmel tért vissza hazájába. Itthon 1878-79-ben Dunaharasztin volt segédlelkész, és négy alkalommal a szomszédos Taksony községben is helyettesített. [2] De sem a beosztásában, sem a püspöki székvárosban, Vácott nem találta helyét, s a reá jellemző gyors elhatározással fordított élete folyásán: 1879 szeptemberében belépett a jezsuita rendbe. így került Kalocsára, amelynek gimnáziuma e szerzetes rend igazgatása alatt állott. Kalocsai tanárkodása idején szerzett tudomást arról, hogy a rend hithirdetőket keres a mozambiki portugál gyarmaton létesített Zambezi Misszióba. Czímermann egész érdeklődésével nyomban az afrikai missziók felé fordult és minden ener-