Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Deák Antal András: L. F. Marsigli Duna-monográfiájának eredettörténete

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, Íj. szám, 2004. pp 37^12. Erd L.F. MARSIGLI DUNA-MONOGRÁFIÁJÁNAK EREDETTÖRTÉNETE Dr. Deák Antal András ÖSSZEFOGLALÁS A Duna-monográfia eredettörténete a 17. sz. fordulójáig nyúlik vissza. L.F. Marsigli katona és tudós volt egyben. Mint tudóst, Magyarország felfedezése foglalkoztatta. E többkötetes mű megírásához maga köré gyűjtötte korának legjobb szakembereit. Szoros szálak fűzték egy nürnbergi tudós és művész csoporthoz. Közülük J.Chr. Müller lett Marsigli közeli munkatársa. Azt a feladatot kapta, hogy készítse el a nagy mű számára a Duna térképeket. A monográfia szempontjából fontos szerepet játszott még G Chr. Eimart is, aki nürnbergi matematikus, rézmetsző és műszerkészítő volt. Ő végezte a monográfia ábráinak rézbe metszését, az ásványokról szóló kötet kivételével. Csaknem lehetetlenre vállalkozik az, aki ennek a sokak keze nyomát magán viselő grandiózus műnek a származástörténetét szeretné megírni. Nem a teljesség reményében fogtam munkához én sem, hanem a kíváncsiság hajtott, hogy vajon miként születhetett a 17. század fordulóján háborúk zajában, katonai köpenyben virrasztó szerzőtől minden civilizációtól távol felütött téli szállásokon egy ilyen pompás mű? Szerettem volna ezen a munkán felismerni a számos közreműködő keze nyomát: kik gondozták a szöveget, kik rajzolták az ábrákat? - Titkon reméltem azt is, hogy talán felbukkan az ismeretlenségből egy „magyar" közreműködő neve is. L.F. Marsigli életrajzát elég jól ismerjük. Tudjuk, hogy Itália legfrissebb tudományos eredményeivel jött 1683-ban Magyarországra, és bár a természettudományokban jól képzett, éles szemű megfigyelő, rendszerző elme volt, mégsem a tudós pályát választotta - katonának állt, s ezt tekintette élethivatásának is: „miles sum" [ 1 ] katona vagyok - írja a Royal Societynak ajánlott „Prodromus"-ának előszavában. Önjellemzését kiegészítve ma már bizton fogalmazhatunk így is: tudós és katona volt ő egyidejűleg, s életkörülményei, lehetőségei határozták meg, hogy mikor melyik karakterjelleg határozta meg tevékenységét. Arról, hogy figyelmét nemcsak a török háború kötötte le, hanem Magyarország tudományos felfedezése is foglalkoztatta, 1690-ben Sir George Ashe-től, a Royal Society egyik tagjától értesülünk [2]. Sőt leveléből azt is megtudjuk, hogy Marsigli - eddigi tudományos eredményeit elsorolva és a jövő kutatásait felvázolva - levélben kérte a Royal Societyt, hogy őt tagjai közé felvegye. 1691. november 25-én ez meg is történt. Marsigli és a ROYAL SOCIETY között a kapcsolat ettől kezdve mindvégig szoros maradt. „Prodromus"-ának tervezetét is mint „bíráinak" küldte meg Londonba a Társaság tagjainak [3]. Nem kevésbé jelentősek azonban azok a szálak is, melyek Marsiglit egy nürnbergi tudós és művész csoporthoz kötötték. Közülük egyedül Johann Christoph MÜLLER neve ismert, aki 1696-ban tűnt fel Marsigli társaságában. Marsigli szavaiból ugyan megtévesztő módon arra gondolhatnánk, hogy egyszerű segéd volt ő a „mester" szolgálatában [4], ezt azonban cáfolja Müllernek Joh. G. Doppelmayer által közölt életrajza [5], és Marsigli kegyvesztettsége után [6] kibontakozó rendkívül jelentős kartográfiai pályafutása [7]. Joh. Chr. Müller tehát 1696-tól Marsigli A halakml szóló) IV. könyv ábráiból Latinul, németül, görögül, szerbül és magyarul adja meg a halak nevét