Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

MÚZEUMI HÍRADÓ - Balázs Dénes szobra az érdi múzeumkertben (Dr. KubassekJ.)

MÚZEUMI HÍRADÓ BALÁZS DÉNES SZOBRA AZ ÉRDI MÚZEUMKERTBEN Domonkos Béla érdi műtermében Balázs Dénes szobrának agyagmodelljével. (Domonkos Gábor felvétele) Kevés olyan rendkívüli személyisége van a ma­gyar geográfiának, mint amilyen Balázs Dénes volt. A Magyar Földrajzi Múzeum megalapítója évtizedeken át, néha kilátástalannak tűnő körül­mények között hátizsákkal járta a világot. A mész­kővidékek, a karsztok és a barlangok vizsgálata jelentette a fő vezérfonalat öt kontinens több mint 130 országot érintő utazásai során. Kuta­tásai eredményeit több, mint egymilliós pél­dányszámban megjelent 27 könyvében és több száz szakmai cikkében, dolgozatában tette köz­zé. A Karszt- és Barlang és a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok alapító szerkesztőjeként kima­gasló tudományszervező tevékenységet folyta­tott. A regionális földrajz, a geomorfológia, a karsztmorfológia és a geográfia tudománytör­ténete terén példaértékű kötetekkel gyarapítot­ta tudományunkat. Munkái közül máig alapvető kézikönyv az 1993-ban megjelent Magyar Uta­zók Lexikona, mely rendszeresen használatos a főiskolai és az egyetemi képzésben. Balázs Dénes állhatatos kitartásának, több esztendős szervező munkájának gyümölcseként jött létre 1983-ban a Magyar Földrajzi Gyűjte­mény, mely négy esztendővel később múzeumi rangot kapott. A geográfia relikviái így kerülhet­tek méltó helyre Érd városközpontjában, a XIX. századi klasszicista stílusú Wimpffen-kúriában. A Magyar Földrajzi Múzeum gondolatát első íz­ben 1911-ben a vagyonos arisztokrata, a föld­rajztudós és államférfi, Teleki Pál vetette fel, de a megvalósítás a szegény, hátizsákos érdi geográfus, Balázs Dénes érdeme. A földrajz­tudós Cholnoky Jenő fia, a Kossuth-díjas mű­egyetemi tanár. Cholnoky Tibor 1987-ben, édes­apja elteíedett akvarell festményeinek első Erden megrendezett kiállításán így fogalmazott: „Balázs Dénes megmutatta, hogy a kevésből is lehet sokat adni, s nem volt még egy személy a magyar tudomány történetében, aki ilyen ön­zetlenül, ilyen nagyot alkotott volna, mint éí. " Geográfusok generációi nevelkedtek fel Ba­lázs Dénes lebilincselő stílusú, magas színvona­lú földrajzi, tudományos ismeretterjesztő köny­vein, melyek kitágították a világot és a Föld megismerésére ösztönöztek. A terepkutató, na­gyon szerény körülmények között élő és utazó tudós emlékezetes egyetemi előadásai során gyakran tett bizonyságot arról, hogy a világ meg­ismerhetősége nem annyira a pénztárca függ­vénye, mint inkább a leleményességé, a szerve­zőkészségé, a kitartásé és a lemondásé. Hosszan­tartó, súlyos betegség után, 1994. október 19-én bekövetkezett halála fájdalmas veszteség volt mindenkinek. Elete utolsó időszakában nagy energiát szen­telt a geográfia tudománytörténeti értékeinek felkutatására, összegyűjtésére és közkinccsé té­telére. Barátai, kollégái, tisztelői vetették fel, hogy emlékét méltó lenne szobor formájában megörökíteni a magyar utazók, földrajzi felfede­zők érdi szoborpanteonjában. A gondolatot tet­tek követték, s felhívást adtunk közre a Fold-

Next

/
Oldalképek
Tartalom