Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - A Szegedi Nemzeti Emlékcsarnok geográfusoknak, utazóknak szentelt szobrai, emléktáblái (Kovács S.) - A légifénykép-kiértékelő műszer (Puskás K.)

reoműszere, ezen csoport tagja a már említett sztereoprojektor is. A műszer szerkezeti felépítése A mechanikai és optikai áttételek, az elektromosan vezérelt szerkezeti elemek egy másfél méter magas és egy méter széles, vasszerkezeten nyugszanak. Szerkezeti és működési elve szerint a mechanikai kiértékelő készülékek közé tartozik. Ez annyit jelent, hogy a negatív képpontjainak vetítése nem fénysugárral történik, hanem azt hengeres fémrúd, az úgynevezett irányrúd helyettesíti. A mérés pontossága és alkalmazási területe szempontjából a másodrendű kiértékelő készülékek csoportjába tartozik, mert segítségével a közepes és nagy méretarányú topográfiai térképek kiértékelése végezhető el. A műszer mechanikai berendezése kettős követelményt elégít ki. Átalakítja az általános képet függőleges tengelyű képpé és végrehajtja a megnövelt, illetve csökkentett kamaraállandóból származó affin eljáráshoz a vetítési középpont decentrációját. A készülék előnye, hogy bármilyen nagylátószögű légifényképező kamarával készített fefvétel kiértékelésére alkalmas. A kölcsönös tájékozás végrehajtásához a képek három, egymásra merőleges tengelyük körül a kívánt helyzetbe hozhatók. A kamarák egymástól való távolsága állítható, és az alapvonal (bázis) általános térbeli helyzetet foglalhat el. A megfelelő iránysugarat metszésbe lehet hozni, és a metszéspont helyzete a térben méréssel meghatározhatta. Ezekből következően a műszer alkalmas térmodell előállítására, geodéziai tájékozások megoldására, és a térmodellen a szükséges vízszintes és magasságmérések elvégzésére, a kapott eredmények térképszerű ábrázolására. A műszer főbb szerkezeti részei a következők. A kiértékelő kamarák biztosítják a felvétel belső adatainak (képfőpont koordinátái és a képtávolság) beállíthatóságát, azaz a felvételi sugárnyalábbal azonos sugárnyaláb létrehozását. Ehhez rendelkezik két képtartó kerettel, a vetítési távolság beállítását lehetővé tevő szerkezettel és leolvasóskálával. A kiértékelő kamarák csuklós (kardanikus) felfüggesztőrendszer segítségével mozgathatók, amelynek feladata, hogy lehetővé tegye a légifényképek kölcsönös tájékozását. Ez a rendszer biztosítja, hogy a két kiértékelő kamara az X,Y,Z tengelyekkel párhuzamos tengelyek körül forgatható legyen. A vetítőrendszer jelöli meg a képsíkon az úgynevezett mérőjellel, a kérdéses modellpont és a vetítési középpontok által kijelölt vetítési sugarak döféspontját. A tereppont és a vetítési középpontok egy-egy vetítősugarat határoznak meg. A mérőjellel egyesített sztereomodell a szemlélőrendszer segítségével válik láthatóvá, ez a bonyolult rendszer, több optikai elemből álló távcsőpár. Segítségével, a bal szemmel a bal kép, jobb szemmel a jobb kép figyelhető meg. A közel vízszintes helyzetű és tetszőleges hosszúságú felvételi bázis a modelltérben - a kívánt méretarányban lekicsinyítve - a bázisrendszer segítségével állítható be. A modelltérben levő modellpontok térbeli koordinátáinak az értékelését a modellkoordináta rendszer teszi lehetővé. A kiértékelő műszeren a modellpontok térbeli elmozdulása az X,Y,Z mérőorsókon érzékelhető. Az elmozdulási adatok rögzítését grafikus adatrögzítő rendszer végzi el. Ha a kiértékelő a modellen elmozdítja a mérőjelet a mérőorsók folyamatosan felveszik az elmozdulást, és azt mechanikusan átviszik a koordinatográfra, amelyen X,Y mérőorsó vezérli a rajzoló berendezést. A légifénykép kiértékelése A fotogrammetriai kiértékelés a következő módon történik. A képeket - az eredeti negatívokat - a műszer két mozgatható képtartójába helyezik. A képeket a szemlélőrendszerben átvilágítva láthatják. A képtartók csak vízszintesen mozoghatnak, tehát a képeket az irányrudak felső csuklói csak X,Y irányba mozgathatják. Ezek mozgatásával a képek kölcsönös tájékozása visszaállítható. A két kép egymáshoz viszonyított helyzetének megváltoztatásával elérik, hogy a két kép olyan helyzetbe és oda kerül, ahogy a felvétel pillanatában volt, ezzel egyidejűleg a terep térbeli modellje válik láthatóvá. Ezt a műveletet nevezik kölcsönös tájékozásnak. Ezen előkészítő munkálatok után kezdődik a térmodell topográfiai kimérése. A műszer látóterének közepén egy térben lebegő kis, zöld karika, a világító mérőjel látható. A két nagy kézikerék segítségével ezt a mérőjelet végigvezetik az utak, hidak és egyéb tereptárgyak szé-