Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Marosi Sándor: Prinz Gyula munkássága

Prinz Gyula, a Pécsi Tudományegyetem rektora (1938) sem, BULLÁ-val, MENDÖL-lel együtt csupán kandidátusi fokozatot kapott, s rehabilitációjukra - CHOLNOKY-val együtt - csak 1990-ben került sor. Ugyancsak a történelmi változások eredményeként lehetett PRINZ 1941-től a Kolozsvári Tudományegyetem rendes tanára, majd 1945től 1958. évi nyugdíjazásáig a szegedi egyetem tanszékvezető földrajz professzora. E sok színhelyhez kötődő, tematikailag széles skálájú, megszakítatlan felsőoktatási tevékenysége az első igazán neves tudósoktól - VADASZ ELEMÉR, TELEGDI-ROTH KÁROLY, LAMBRECHT KÁLMÁN, FEJÉRVÁRY GÉZA, LEIDENFROST GYULA, PÁVAI-VAJNA FERENC geológusoktól - és kortársaitól BENDEFY LÁSZLÓ, SCHMIDT E. RÓBERT, SZÁLAI TIBOR, WEIN GYÖRGY geotektoníkusokon át kutaté) geográfusok és földrajztanárok nemzedékeit oktatta és indította el pályájukon. Még ma is élő legtöbb tanítványa természetesen a szegedi egyetemről került ki, ill. ott lett vezető oktató, ahol maga tanári működése mellett dékáni, ill. prodékáni feladatkört is ellátott, elnöke volt a TIT Csongrád megyei Szervezete Földrajzi Szakosztályának, tagja az MTA Keleti Bizottságának, s bár joggal érezhette magát az állami és - tagságának megvonása miatt - az akadémiai szervek részérói kissé mellőzöttnek, 1950-ben József Attila Emlékérem, 1954-ben Munka Érdemrend kitüntetésben részesült. Ugyancsak 1954-ben, 72 éves korában védte meg az akkori tudományos minősítési rendszerben magas követelményszintű, „A városmorfológiai felvétel alapvetése" c. akadémiai doktori értekezését, s publik:! *;a „A földrajzi és természeti adottságok szerepe t: városépítésben" (1954) c. tanulmányát. Tudományos tevékenységére az említett tematikai sokrétűség, komplex szemlélet, széles látókör, oksági kapcsolatkeresés, alaposság volt a jellemző. Az indítástól geologizáló, geomorfológus-geográfus szemlélete iskoláin túl abban is gyökerezett, hogy egészen fiatalon, 1906. májusában, 24 éves korában LÓCZY ajánlására elindulhatott ALMÁSY GYÖRGY expedíciójának - mint hangsúlyozta - kísérőjeként, s nem tagjaként első közép-ázsiai útjára, amelyről 1907. elején tért haza. Második, 1909. április-október között sorra került, önállóan szervezett, nagyobbrészt saját költségen megvalósított, csak 40 %ban az MTA és a Nemzeti Múzeum által finanszírozott közép-ázsiai expedíciója jól egészítette ki az előbbit. S bár számos munkát publikált (Úti jegyzetek Közép-Ázsiából. Földr. Közi. 1906., 1907., 1908. Néprajzi megfigyelések a Tien-sánban. MN M Néprajzi Oszt. Ért. LX. 1908., Die Vergletscherung der nördlichen Teiles des zentralen Tien-schan Gebirges. Mitt. D.k.u.k. Geogr. Ges f.Wien, 1909. Beiträge zur Morphologie des Kuldschaer Nan-schan. Mitt.d.k.u.k.Geogr. Ges.F.Wien, 1911. Utazásaim Belső-Ázsiában. Bp. 1911. Ázsia szívében. Bp. 1911. A Magas Tiensan. Földt. Int. Évk. 33. 1939. Zentralasiatische Landschaftstype. Földr. Közi. 1939. Középázsia ősi tönkfelszíne (akadémiai székfoglaló előadás). Mat. és Term.tud. Ért. LVIII. K.l.r. 1939. Utazásaim Belső-Ázsiában. NagyTurán földrajzi ábrázata. Bp. 1945), 90 évesen visszaemlékezve túl szerényen mondja: „mi maradt az ázsiai munkából? MAFIATSCHEK prágai professzornak a Landeskunde von Turkestan című, német nyelven írt munkája. Az anyag