Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)
ÉRTEKEZÉSEK - Kun András. Az Érd-Törökbálinti Nagy-erdő növényzete
Az egykor társulásalkotó tatárjubar (Acer tataricum) napjainkra erősen megritkult az érdi erdőben. A képen virágos hajtása és termései láthatók. (Csapody Vera rajza nyomán) a lombkoronaszintet cser- és kocsánytalan tölgy (Quercus cerris, C. petraea), a cserjeszinteket egybibés galagonya ( Crataegus monogyna), gyepürózsa (Rosa gallica) és lokálisan gyakori magyar rózsa (Rosa hungarica) alkotják. A gyepszintben tömeges a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla) és a ligeti perje (Poa memoralis). Az erősen savanyú talajú, kavicsos dombhátakon megjelennek a savanyúságot jelző (acidofil) növényfajok, mint az orvosi veronika (Veronica officinalis), a fehér perjeszittyó (Luzula albida). A másik értékes növényzetű területet az erdő délkeleti végén találjuk. Az Érd-Parkváros felé lejtő domboldalon elvékonyodó löszlepel húzódik, melyen valószínűleg tatárjuharos tölgyesek, (Aceri tatarico - Quercetum) állományai éltek. A magasabb térszíneken a mészkedvelő karszttölgyes (Orno - Quercetum) korábbi jelenléte, a tisztásokon pedig a sziklafüves lejtősztyepprét (Chrysopogono-Caricetum humilis) társulása valószínűsíthető. Fenti megállapításaimat a ma már csak szórványosan előforduló jelző (indikátor) fajok jelenléte alapján tettem. Ugyanis ezt a területet is cserrel telepítették be, csupán néhány ritkás foltban, tisztásokon maradt fenn az eredeti növényzet. A korábbi lösztölgyes helyén található az igen ritka vetővirág (Sternbergia colchiciflora), a társulásalkotó tatárjuhar (Acer tataricum) és a bárány üröm (Artemisia pontica). A mészkedvelő tölgyes és sztyepprét-maradváA késő ősszel virágzó sárga virágú vetővirág (Sternbergia colchiciflora) az első legértékesebb védett fajtái közé tartozik. A képen egymás mellett látható virágzó) és a terméses növény. (Csapody Vera) nyokban él a legtöbb védett növényfaj, összesen 15 ritkaságot számláltam össze a területen. Megemlítendő ezek közül a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a selymes peremizs (Inula oculus1. térkép. Az ismertetettt terület elhelyezkedése - a védelemre javasolt erdőrész határai