Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Ifj. Hartha Lajos: Magyar tudósok mágneses megfigyelései a sarkkörön túl, 1769-ben

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 13- szám, 2004. pp 49-55- Erd MAGYAR TUDÓSOK MÁGNESES MEGFIGYELÉSEI A SARKKÖRÖN TÚL, 1769-BEN Ifj. Bariba Lajos ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány az 1768-1770 közötti Hell Miksa és Sajnovics János-féle első magyar tudományos expedíció kutatási eredményeit összegzi. A sokféle tudományos mérésből a földrajzi szélességmérést, a meterológiai, valamint a mágneses méréseket emeli ki. A mágneses megfigyelések fő célja a deklináció változásainak tanulmányozása, valamint az északi fényjelenségek és a mágneses háborgások közötti összefüggések keresése. Az eddig még nem közölt vardői mérések értékes bizonyítékai az expedíció tudományos jelentőségének. Magyar tudósok első északi kutató útját a Sarkkörön túli területre Hell Miksa (1720-1792) és Sajnovics János (1733-1785) hajtották végre, norvég kísérőjükkel, Jens Finne Borchgrevink (Rrros, 1737-U.o. 1819) protestáns teotógussal. A Várdő (norvég helyesírással: Vardo) szigetére Hell Miksa (1720-1792) arcképe, P. V Pohl metszete. Az arckép alatt a váráén obszervatórium belseje látható, a kutatók éppen a Vénuszt figyelik. küldött expedíció legfontosabb célja a Vénusz bolygó napkorong előtti átvonulásának megfigyelése volt, 1769. június 3-4-én [1]. Emellett azonban Hell Miksa, a bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló vezetője, és asszisztense, Sajnovics János, a nagyszombati egyetem obszervatóriumának munkatársa, igen gazdag munkatervet állított össze, amelyben nagy szerepet kaptak a Skandináv-félsziget északnyugati és északi partjain végzett földrajzi helymeghatározások, tengertani, földtani és földrajzi megfigyelések, valamint meteorotógiai, légkörtani és földmágneses mérések is. Az 1768 tavaszától 1770 nyaráig tartó utazás során a tervezett tudományos vizsgálatok nagy részét vak)ban elvégezték; emellett Sajnovicsnak ekkor sikerült kimutatnia a magyar és lapp - tágabb értelemben a finn-ugor nyelvek rokonságát [2]. A kutatások eredményeit Hell egy terjedelmes műben kívánta összegezni, amely azonban anyagi nehézségek, és a jezsuita rend feloszlatása (1773) következtében soha sem került sajtó alá. A tervezett munka közben, a Hell rajzai alapján rézbe metszett illusztrációk is elkészültek, csak töredékesen, cikkek formájában jelent meg a Bécsi Csillagászati Efemeriszekben, nagyobb része kéziratban maradt, és Hell halála után elkallódott. [3] Néhány éve azonban - amint már e Tanulmányok 8. és 9- számában arról beszámoltunk - a bécsi egyetem Csillagászati Intézetének Egyetemi Csillagvizsgálójában (Institut für Astronomie der Universität Wien, Universitäts-Sternwarte), doz. dr. Maria Firneis asszony szíves közremú-