Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Marosi Sándor: Prinz Gyula munkássága

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 13- szám, 2004. pp 3-12. Erd PRINZ GYULA SZOBRÁNAK AVATÁSA A MÚZEUMKERTBEN ÖSSZEFOGLALÁS 1993. szeptember 18-án az Érdi Napok nyitányaként a Magyar Földrajzi Múzeum szoborpanteonjában immár a hatodik, Domonkos Béla szobrászművész által készített bronz mellszobor felavatására került sor. Ezúttal Prinz Gyulának, a XX. századi magyar geográfia egyik legkimagaslóbb alakjának, Belső-Ázsia és a Tien San felfedező utazójának állítottunk emléket. A szoboravatás előtt dr. Marosi Sándor, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke előadást tartott Prinz Gyula tevékenységéről a múzeum előadótermében. Marosi Sándor a következőképpen összegezte Prinz Gyula földrajztudományi jelentőségét: „Prinz Gyula az egységes földrajztudomány híveként, csaknem valamennyi földrajzi diszciplína alkotó müveiéneként, jó értelemben vett polihisztorként, Magyarország földrajzának többszöri feldolgozójaként, megírójaként, megjelentetójeként természetesen volt a földrajzi térszemlélet elkötelezett képviselője, a földrajzi tényezők kapcsolatrendszerének, oknyomozó feltárásának művésze. " PRINZ GYULA MUNKÁSSÁGA Dr. Marosi Sándor A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja Tisztelt ünnepié) közönség, Hölgyeim és Uraim! Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy az alapításának 122. évében funkcionáló Magyar Földrajzi Társaság jelenlegi elnökeként rövid összefoglalásban méltathatom annak az érdemdús tudé)snak, méltán nemzetközi hírnevet szerzett és az utókor számára örökbecsű alkotásokat, eredményeket hátrahagyó geográfusnak életpályáját, munkásságát, aki Társaságunk céljainak megvalósításán is páratlanul hosszú időn, kereken 70 esztendőn át munkálkodott. Az 1872. január 12-én alapított Társaságunk éppen 10 esztendeje működött már, amikor 1882. január 11-én Rábamolnáriban, a vasútállomás főnökének harmadik fiaként megszületett a hazai és nemzetközi földrajztudománynak, sőt a földtannak is már fiatalon ismertté vált, több generáción át alkotó-kutató, felfedező utazó, oktató, tudományszervező személyisége, PRINZ GYULA. A budapesti I. kerületi gimnáziumban 1900-ban érettségizett, és még az évben a Magyar Turista Egyesület országos útleírás pályázatán elnyert, Eötvös Loránd elnöktől átvett első díj és az elnöki buzdítás azonnal LÓCZY LAJOS, KOCH ANTAL és más kiválóságok tanítványává avatta a budapesti tudományegyetemen. 1904-ben lépett Társaságunk tagjai sorába, 1920-tól választmányi tag, 1920-1922-ben alelnök, 1923-1924-ben főtitkár, 1930-tól tiszteleti tag, 1952-től 92 éves korában, 1973 szilveszterén bekövetkezett haláláig örökös tiszteletbeli elnökünk volt. Társaságunk ma legmagasabb, akkoriban egyetlen érem kitüntetését a Mesteréről, LÓCZY LAJOS-ról elnevezett, először 1922-ben STEIN AURÉL-nak odaítélt érmet PRINZ GYULA 1939-ben hatodikként kapta meg. Vagyis neve, tevékenysége elválaszthatatlan igen nagy múltú 122 éves Társaságunk történetének jóval több, mint felényi, 70 esztendős szakaszától. Munkásságával pedig méltán érdemelt ki teret itt is, az utóbbi évtizedek legnagyobb magyar földrajzi utazója, szakírója, a betegsége miatt körünkben sajnálatosan nélkülözött BALÁZS DÉNES kezdeményezésére és áldozatos közreműködésével, a jubiláló Érd város és Társaságunk égisze alatt éppen 10 esztendeje létesített Magyar Földrajzi Múzeumban, s kap