Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Deák Antal András: L. F. Marsigli Duna-monográfiájának eredettörténete

Szürkegém (V. könyv) munkatársa volt [8] nemcsak a csillagászati észlelésekben, miként azt Marsigli szavaiból következtetni lehetne, hanem „emellett egyéb különlegességeket is fel kellett kutatnia". [9] Rövid életrajzának írója így folytatja: „1699-ben, a törökkel megkötött karlóczai békekötés esztendejében, amikor a fent említett Marsigli grófot a dicső emlékezetű Lipót császár őfelsége a határkijelölő munkák biztosává nevezte ki, Müllerünk új feladatot kapott, mégpedig azt, hogy császári mérnökként nemcsak Magyarország határait, hanem több más vidéket is felmérjen - így Horvátországban, Szerbiában, Szlavóniában stb., felméréseit papírra vetette, sőt kéziratainak tanúsága szerint egyéb érdekességeket is feljegyzett". [10] J. Chr. Müller szerepe a Duna-monográfiához való tudományos adatgyűjtéssel még nem zárult le. Miután ugyanis a határkijelölő munkákat elvégezték, és Marsiglit az örökösödési háború kapcsán a nyugati hadszíntérre áthelyezték, Müller elhagyta Magyarországot, és visszatért Nürnbergbe. Egyik levelének tanúsága szerint Marsiglitől azt a feladatot kapta, hogy a nagy mű számára a Duna-térképeket elkészítse: „Miután Eimart úr házában kiválasztottam magamnak a helyet, ahol tanulmányaimat és munkámat kényelmesen végezhettem, és amelyben Méltóságtok által valamennyi rám bízott dolgot biztonságba helyezhettem, első gondom az volt, hogy mielőbb elkészüljön egy minta a Duna szekciói-térképei közül, melyről aztán Méltóságtok véleményt mondhat. Kettő már kész is van. ..." [11] Az első lépésben tehát Müller meglehetősen önállóan dolgozott, majd a kész rajzot megküldte Marsiglinak, aki azokat felülvizsgálta. Erről egy 1702. október 11-i levélből értesülünk: „Nemcsak a Dunát rajzoltam meg oly módon, ahogy azt Méltóságod nekem előí -ta a partvonal legyen vastagabb, a parttól távolabbi terület ábrázolása pedig finomabb, végül a meder közepe maradjon fehér [12]. A többit is megrajzoltam, így a mocsarakat, erdőket, magaspartokat, hegyeket, homokhalmokat, homokszigeteket, homokos partokat. ... Éjféle változtatásokat hajtottam végre az én korábbi ábrázolásmódomhoz viszonyítva. " [13] Az 1703. április 17-én írt levélnek mellékletében közölte Müller az áttekintő térkép (mappa generalis), a vízrajzi térkép (mappa potamographica) és a 18 db Duna-szekció megrajzolásának díját: darabonként 6 floréna, összesesn 120 floréna. - Müller panaszkodik is, hogy alul díjazta őt Marsigli [14]. Müller egyik levele arra enged következtetni, hogy ő nemcsak a térképek, hanem más illusztrációk, esetenként a szöveg megformálásában is részt vállalt. [15] A Duna-monográfia születése szempontjából fontos szerepet játszott Marsigli életében Georg Christopher EIMART, egy nürnbergi matematikus, rézmetsző és műszerkészítő, Joh.

Chr. Müller mestere [16]. Tőle az 1695-1703 közötti időből 14 db levelet és egy szerződést őriz a bolognai Marsigli-levéltár. Eimarttal valószínűleg mint csillagászati műszerek készítőjével került először kapcsolatba Marsigli. Cassini műszeréhez hasonló teleszkóp és egy könnyű hordozható csillagászati szextáns megrendeléséről és elkészítéséről esik szó a levelekben [17]. Máshol reményét fejezi ki, hogy Müllernek jó hasznát látja [ 18]. Marsigli u.i. Eimartot kérte meg, hogy küldjön valakit neki, aki a térképezésben segítségére lehet [19]. 1702-ben személyesen is megismerhette Marsigli Eimartot és családját [20]. Valószínűleg