Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bronzkori településnyomok Érd határában (Poroszlai I.) - Érd és környéke a 18. századi kéziratos térképeken (Balázs D.)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK BRONZKORI TELEPÜLÉSNYOMOK ÉRD HATÁRÁBAN A 6. és 70. sz. műutak Érdet elkerülő szakaszának építése előtt a beruházó értesítette a százhalombattai Matrica (Matrika) Múzeumot: amennyiben a kijelölt nyomvonal régészeti lelőhelyen halad át, illetve azt veszélyezteti, lehetőséget biztosít a terület megkutatására. A helyszínre történt kiszállás után megállapítottuk, hogy a Benta-patak ÉK-i partján megépítésre kerülő útszakasz egy része elpusztítja a Régészeti Topográfiában (Magyarország Régészeti Topográfiája 7. Budai és Szentendrei járás. Bp., 1986) 9/11. sz. alatt szereplő Érd-Feketesas-dűlő nevű lelőhelyet. A Topográfia bronzkori és római kori cserepeket említ, magunk a terepbejárás során bronzkori cserepeket gyűjtöttünk. Az építtetővel és az építővel történt egyeztetés után a leletmentő ásatásra 1993 áprilisában került sor. 500 m

2 felületen 27 gödröt, 2 árokrészietet bontottunk ki, sok cserepet, állatcsontot gyűjtöttünk. A leletanyagból egyértelműen kiderült, hogy a középső bronzkori Vatya-ku/túra(\.e. 1600) rövid életű, egyrétegű teleprészletére bukkantunk. A bronzkori népek valódi nevét nem ismerjük, ezért a régészet a különböző népekre a kultúra vagy csoport meghatározást használja. Az adott régészeti kultúra egy földrajzilag jól körülhatárolható helyen található egy bizonyos időben rá jellemző anyagi és szellei kultúrával. A régészeti kultúra az első jelente lelőhely után kapja a nevét (pl. Újharfyán-Vaty£ vagy egy jellegzetes díszítésmód után (pl. Mészb tétes kultúra). Az őskorban is számolt az ember általános tc vényszerűségekkel, amikor lakóhelyet választc magának. Az egyik - és talán legfontosabb - tényi ző: a víz elérhető közelsége volt. Vízjárta területe mindig valamely alacsonyabb-magasabb domboi vagy az ártérből kiemelkedő lankákon telepede meg, életmódjának, gazdálkodási rendszeréne megfelelően hosszabb-rövidebb ideig. A magyarországi bronzkori települések háror alaptípusa különböztethető meg: a pásztorkod népcsoportok futólagos telephelyei (szinte ismére lenek), az állattartó-földművelő közösségek rövi ideig lakott telepei (pl. Érd-Feketesas-dűlő) és váltógazdálkodásos földművelést folytató, hossz ideig egy helyben élő népek állandó telepei, az úr tellek (pl. Százhalombatta-Téglagyár vagy Föle vár). Föld fölé épített sövényfalú, vagy gerendává zas, nyeregtetős házakat csak a teli-telepekről isme rünk. A rövid életű, ún. egyrétegű telepeken földbi mélyített „putrikat", gödröket, gazdasági építménye ket találunk. A: ásatási terület