Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Sprincz Emma: Érd térülőiének története a római császárkorban

út kötötte össze a Duna jobb partján, a limcsútról pedig a provincia belseje felé haladó utak ágaztak le. Az utak mentén felállított mérföldmutató kövekre felvésték egy adott központtól mért távolságot. (1. ábra) A Kr. u. 1. században Dunámul területe még csak egy provinciát alkotott, kettéosztása Kr. u. 106-ban. Traianus alatt történt meg: Pannónia Superior és Inferior, azaz Felső- és Alsc>-Pannonia néven. Az utóbbi a Dunakanyartól délre és a Balatontól keletre a Dunáig terjedő részt foglalta magába. A tartomány közigazgatási központja Aquincum lett, inunieipium jogú városi ranggal. Táborában állomásozott Alsó-Pannonia légiója' -a legio II. adiutrix - azaz a II. tartalék légió. Erd római kori emlékei 8 Erd területe két auxiliaris tábor között feküdt, északon Campona (Nagytétény), délen Matrica (Százhalombatta - Dunafüred). Mindkét helyen az 1. század közepén épült meg az ideiglenes tábor, Domitianus-Traianus alatt építették át állandó táborokká. A rómaiak megjelenése előtt a Duna jobb partja nem volt sűrűn lakott. A provincia megalakulása után a dunai határszakaszon sorra épültek a táborok, burgusok és mellettük a polgári jellegű telepek. A lakosság hirtelen megnövekedett létszáma fellendítette a kereskedelmet, a kézműipart és a mezőgazdasági termelést. A bennszülöttek körében a római kő- és téglaépítkezés nagyon gyorsan kedvelt lett. Érd területén eddig nem volt olyan ásatás, amelynek során nagyobb teleprészt vagy temetőt tártak volna fel a római korból. A város határában több alkalommal végeztek terepbejárást a régészek, ezek eredményeként tájékoztatást nyerünk a terület római kori településeiről. A Benta-patak mindkét partján, Tárnok és Százhalombatta határa között több kisebb-nagyobb terjedelmű település nyomai látszanak; a sok kő, tetőcserép és téglatöredék mutatja, hogy a bennszülöttek hamar megtanulták a római építési technikát. Az edénytöredékek zöme viszont azt mutatja, hogy a bennszülött fazekasipar még a 3. században is létezett. A telep és villák nyomait a 2. iibra bejelölt helyein figyelték meg. 1993 áprilisában a Feketesas-dűlőben (2. ábra, A. sz. lelőhely, Elvira-pusztától D-re) leletmentést végeztek a százhalombattai Matrica Múzeum régészei és egy római kori ház kőalapozásának maradványait sikerüli feltárni (3. ábra). A megfigyelt telep és villaépületek maradványaiból előkerült edénycserepek a telepeket a 2-3. századra keltezik. Hosszú életű bennszülött telep nyomait figyelték meg az Akasztó-domb nevű területen [2. ábra. 9. sz. lelőhely), a bennszülött jellegű cseréptöredékek alapján az 1-3. században lakták. A 2. századtól a provincia tipikus építményei a sokhelyiséges, fürdőkomplexummal és gazdasági jellegű épületekkel ellátott villák voltak. A Kutyavári-patak K-i oldalán húzódó dombon (Fürdő u. - Koronafürt u.) kő, tetőcserép, edénycserép nagy tömege egy római villa maradványaira utal (2. ábra, 16. sz. lelőhely). Ugyancsak villaépületek maradványai kerültek felszínre a Bentapatak mentén is (2. ábra, 1., 3., 7. és 8. sz. lelőhelyek). 1. ábra. A limesút Aquincum és Intercisa (Dunaújváros) közötti szakasza. Az egyenes összejúggő vonala meglévő útszakasztje/öli, a szaggatott vonal a feltételezett helvét és irányt mutatja. (VISY 1988 utóm).