Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

MÚZEUMI HÍREK - Magyar kutatók a Szaharában - tudományos konferencia (Puskás K.) - Előadóülés Magyar László születésének 175. évfordulóján (Kovács S.)

MÚZEUMI HÍRADÓ MAGYAR KUTATOK A SZAHARÁBAN Tudományos konferencia a múzeumban 1967. Tunisz. Hatalmas sárga terepjáró indul el kalandos sivatagi útjára, utasterében a Magyar-Lengyel Szahara-expedíció tagjaival (Balázs Dénes. Martinovich Sándor, Csekő Árpád, Dobieslaw Walknowski). Útvonala öl afrikai országot érintve, a Szahara legjárallanabb részein vezet ál. Tudományos céikilííz.ésc a sivatagban haló természeti erők működéséről, a kőzelpuszlulás általános törvényszerűségeiről műszeres vizsgálatokkal való adatgyűjtés. A sivatagok sajátságos képződményei keletkezésekor meghatározó szerepet játszó éghajlati, fizikai és kémiai hatások tanulmányozása. A Magyar Földrajzi Múzeumban 1992. szeptember 24-én tartott konferencián erről, az luden szervezel! expedícióról emlékeztek meg, elindulásának 25. évfordulója alkalmából. Az előadóülést Szedlacsck Emilia, Fid Város Polgármesteri Hivatalának közművelődési munkatársa nyitotta meg. Fzután dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója rövid bevezetőjében méltatta az expedíció elért tudományos eredményeit és a Szahara megismerésében betöltölt szerepét. Elsőként dr. Balázs Dénes geográfus - az expedíció szervezője - előadásából megismerhettük az expedíció megvalósulásának körülményeit, nehézségeit, majd az általuk meglett útvonalról és az érintett nevezetes természeti látnivalókról kaptunk rövid ismertetést. A tudományos program egyik fő pontja volt a Tibeszti hegységben lezajloll vulkáni folyamatok nyomainak és a vulkáni utóműködéseinek a megfigyelése. F célból tevés karavánnal keresték fel az említett hegység Soborom kráterkatlanát. Martinovich Sándor érdi térképész a Kelet-Szahara földrajzi feltárásának ismertetése után altért az akkori politikai helyzet rövid felvázolására. Ezl kövelően a Tibeszti hegység környékén élő népcsoport, a tubuk életkörülményeibe, társadalmába és népszokásaiba nyertünk bepillantást. Az. utazás harmadik magyar résztvevője Csekő Árpád, egy fizikus szemszögéből láttatta és magyarázta a sivatagban tapasztalható természeti jelenségeket, fizikai érdekességeket, a zord sivatag „játékait". A konferencia első felének méltó befejezése volt a negyedszázaddal ezelőtt készüli fekete-fehér mozgóképes felvételek levetílése. Az előadóülés második részében egy. a Szaharakutatásban jelentős szerepet betöltött, tragikus sorsú világjáró, Almásy IMSZIÓ életútját mutatták be az előadók. Dr. Krizsán László, a történelemtudomány doktora előadásában az eredeti okmányok tükrében, valós fényben tüntette fel Almásy László 1946. évi budapesti népbírósági perét. Azt a pert, mely letaszította arról a helyről, ahova kitartó munkája, tudományos felfedezései, magyarsága révén kerülhetett fel. Kasza József a repülés szemszögéből vázolta Almásy liiszló életútját. A jeles sivatagkutatónak a repülés történetében betöltött szerepét az elért eredmények, a világrekordnak számító teljesítmények tükrében mutatta be. Almásy érdemei közöli tartjuk számon az egyiptomi sportrepülés megszervezését. Dr. Kubassek János befejező előadásában Almásy Iiiszló 1933. évi expedíciójának térképész-geográfus résztvevője. Kádár László Szahara-kutatásban betöltött szerepét elemezte. Az egyetemes földrajztudomány ériékes geomorfológiai kutatásokkal gazdagodott a debreceni földrajztudós megfigyelései révén. Ezzel egyidejűleg időszakos kiállítás nyílt meg a Magyar-Lengyei Szahara-expedíció állal gyűjtöli kőzetmintákból, néprajzi tárgyakból, az utazók felszereléséből, a tudományos és népszerűsítő publikációkból. Puskás Katalin Előadóülés Magyar László születésének 175. évfordulója alkalmából A Magyar Földrajzi Múzeumban 1993. június 3-án előadóülésen emlékeztek meg Magyar László Afrika-kutatóról, születésének 175. évfordulója alkalmából. Magyar László (1818. november 13., Szombathely - 1864. november 9., Ponto do Cuio, Angola) kimagasló érdemeket szerzett Délnyugat-Afrika földrajzi feltárásában és tudományos kutatásában. Iskoláit Dunalóldváron, Kalocsán és Szabadkán végezte, majd a fiumei tengerészeti akadémia hallgatója lett. Tengerészként jutott el DélAmerikába, ahol az Argentin Köztársaság hadiflottájának tisztjeként szolgált. Tevékenységének legeredményesebb korszaka Afrika tudományos feltárásához kapcsolódott. A kalabári uralkodó által támogatott utazásai, családi kapcsolatai révén egyedülálló ismereteket szerzett a „fekete kontinens" földrajzi, néprajzi, társadalmi viszonyairól. Utazásai magyar nyelvű leírását a portugál gyarmati hatóságok közvetítésével juttatta Magyarországra, ahol a Magyar Tudományos Akadémia