Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

OKMÁNYTÁR - Almásy László Afrika-kutató népbírósági perének irataiból (Krizsán L.)

OKMÁNYTÁR SZEMELVÉNYEK ALMÁSY LÁSZLÓ AFRIKA-KUTATÓ NÉPBÍRÓSÁGI PERÉNEK IRATAIBÓL Közreadja: dr. Krizsán László A magyar tudománytörténet egy szomoiú és szégyenletes epizódját tárták a hallgatóság elé azok a hivatalos népbírósági okmányok, melyeket a Magyar Földrajzi Múzeum által, 1992. szeptember 24-én a Szahara magyar kutatóiról rendezett konferencián ismertet tünk. Az iratok, amellett, hogy részletesen megőrizték Almásy L'iszló, a „Homok Atyjának", a „magyarábok" és azuveinati sziklarajzok felfedezőjének népbírósági kálváriáját és sejteni engedik az eljárás mögött fenyegető koncepciót, egy másik nagy magyar tudós. Germanus Gyula profeszszor portréjához is szolgálnak néhány élethű ecsetvonással. Almásy László 1945 január-februárjában Felsőszel estén tartózkodott és könyvírással foglalkozol!. Az orosz, csapatok szombathelyi bevonulása után Budapestre utazott, ahol a Bartók Béla út 29-ben állandó lakással rendelkezett."" Ez év áprilisában a rendőrség politikai osztályának nyomozói Budapesten letartóztatták és átadták az orosz katonapolitikai szerveknek. Az oroszok - követve a frontot - magukkal vitték Almásyt nyugat felé. A végállomás a hírhedt gyűjtőlábor volt, Zwettl helységben. Ölheti fogvatartás után az. oroszok elengedték Almásyt, de személyére felhívták a magyar nyomozószervek figyelmét." Az űzött vadként hajszolt Almásy 1945 júniusában szülőhelyén. Borostyánkőn remélt nyugalmat találni. Ám rövid idő múlva a szombathelyi rendőrség előállította, de egy nap múlva elbocsátotta. 1945 végén Budapesten bujkált, míg 1946. január lien ismét elfogták. Ezúttal a Katonai Politikai Oszlály foglya volt. Két hónap elteltével, március 16-án, innen is szabadon engedlek, de június 18-án az oroszok ismét elfoglak, majd egyhónapi fogvatartás után átadták a magyar rendőrség politikai osztályának." 1946 szeptember elején a Népügyészség megkezdte az Almásyt jelző 5313-as számú politikai fogoly vádiratának összeállítását. Miután a védőkön keresztül ismertté vált, hogy egyik fő vádpontot Almásynak az 1943-ban megjelent „Rommel seregénél Líbiában"

6 című könyve képezi, Germanus Gyula professzor tanúként jelentkezett a védelem oldalán. A világhírű professzor jelentkezését azonban a Népbíróság nem fogadta el. Talán áltól tartottak, hogy a professzor véleménye lehetetlenné leszi a közvélemény előtt a koncepció alkalmazásának, Almásy háborús bűnösként való elítélésének lehetőségét. Ehelyzetben Germanus professzor Rákosi Mátyáshoz fordult, akinek egykor a Keleti Akadémián tanára volt, és elpanaszolta a Népbíróság törvénysértő eljárását. Rákosi, a professzor jelenlétében, azonnal felhívta telefonon a Budapesti Népbíróság elnökét és közölte vele, hogy Germanus Gyula tanúkén ti meghallgatását személyes ügyének tekinti. Mivel a Népbíróság a kommunista párt befolyása alatt állt. az elnök készségesen adott utasítást munkatársainak Germanus Gyula meghallgatására. Sőt, egy olyan lálszat is kialakult, mely szerint Rákosi véleményét az Almásy-ügyben, Germanus Gyula képviseli. Germanus Gyula bizonyos volt abban, hogy Almásyt nem az ő személye mentelte meg a hosszú börtönbüntetéstől, hanem Rákosi beavatkozásának félreértése.' Az Almásy ellen indított népbírósági eljárásnak volt még egy sajátossága. A periratokból kitűnik, hogy a bíróság nem ismerte a vád egyik tárgyát képező könyv tartalmai. így került sor az. 1946. november 16-i tárgyalásra, ahol a népügyész „a nyomozás kiegészítése végett kéri a vád tárgyává tett könyvnek a népügyészség részére való beszerzését". A vád egyik pontját tehát, csaknem két esztendőn keresztül úgy tartották fenn a vádlóit ellen, hogy nem is ismerték azt, amiért elítélni készültek. A népbírósági per italait minden további kommentár nélkül szemelvényszerűen, időrendben és betűhűen közöljük, csupán a nyilvánvaló gépelési hibákat javítottuk ki. o I, Kihallgatási jegyőkönyv „Gyanúsított a következőkei adja elő: Repülő mérnök szerettem volna leírni, már 19Kl-ban önállóan repültem. 1914-ben önként bevonultam katonának és 1918 októberében, mint tart. fligy. szereltem le. A forradalom alatt szülőhelyemen, Borostyánkön tartózkodtam. Később, az ellenforradalom idején, ismét katonai szolgálattételre vonultain be és 1921-ben szereltein le. Munkám, az ellenforradalmi katonai szolgálat idején, főként a siófoki fővezérség autóval való ellátásában merült ki, amennyiben szolgálati helyemről - Szombathelyről - láttuk el a fővezérség auiószükséglelét. A különítményes tisztek közül Prónayval voltain közelebbi ismeretségben.