Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Bakó Botond: Fenichel Sámuel életútja és emlékei Nagyenyeden

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 12. szám, 1993. pp. 57-64., Érd FENICHEL SÁMUEL ÉLETÚTJA ÉS EMLÉKEI NAGYENYEDEN Bakó Botond ÖSSZEFOGLALÁS Száz évvel ezelőtt hunyt el Új-Guinea első magvar tudományos kutatója, Fenichel Sámuel. Alig volt 25 éves, amikor a pápuák földjén a gyilkos trópusi kór, a malária ledöntötte lábáról. Tizennégy hónapot töltött a szigeten, és ezalatt fáradhatatlan gyűjtőmunkával szolgálta az etnológiát és a zoológiáit: mintegy 3000 néprajzi tárgyat és 25 000 tétel állattani anyagot (főleg puhatestűeket) juttatott haza. A szerző végigkíséri Fenichel Sámuel életútját Nagvenyedtő! az új-guineai Síephansortig. Felkutatta emlékeit a szülővárosában és alma materében, számba vette a gvűjtöútjáról megmaradt muzeális értékeket és beszámol az évfordulóval kapcsolatos erdélyi megemlékezésekről. (A szerkesztő)). Fenichel Sámuel 1868. augusztus 25-én született Nagyenyeden és távol hazájától, Új-Guineában hunyl el 1893. március 12-én. Sorsának alakulásában több hasonlóság van a csaknem egy évszázaddal (1784) korábban született nagy székely tudóssal, Körösi Csoma Sándorral. Mindketten a nagyenyedi alma matertől kapták a kutatómunkához szükséges szellemi és gyakorlati felkészítést. Kitűnő tanáraik mintegy irányt szabtak érdeklődésüknek és egész életútjuknak. Ugyanakkor iskolájuk, a Bethlen Kollégium jó mentora volt az akarat és személyiség nevelésének, ami az elinduláshoz és kitartáshoz annyira szükséges. A két kutató egyénisége és teljesítménye nem mérhető össze, abban viszont bizonyára hasonlítanak, hogy távoli földrészeken munkálkodtak hazájuk és a nemzetközi tudomány javára. Sírjaik is idegen földön domborulnak, hiszen ugyanazon halálos betegségek következtében már nem jöhettek haza. Fenichelnek azonban sokkal kevesebb idő adatott meg ahhoz, hogy kutatási vágyát kamatoztathassa, hiszen alig 24 és fél évet élhetett, ami csak kezdete lehetett volna egy eredményes tudományos pályának. Családi indíttatás, nagyenyedi környezet A Fenichel családra ma is emlékeznek a nagyenyedi öregek. Zsidó eredetűek voltak, de magyar anyanyelvűek és kultúrájukkal teljes odaadással kapcsolódtak a városhoz." Különösen Fenichel Sámuel magasabb kort megért testvéreiről és azok gyermekeiről maradlak emlékek, mivel ők hosszabb időn át Nagyenyeden éltek. Heten voltak testvérek, Sámuel másodiknak született. Édesapjuk, Fenichel Jakab kereskedelemből élt, főleg Fenichel Sámuel trópusi sisakos arcképe a nagyenyedi Természettudományi Múzeumban (ismeretlen művész alkotása) tojáskcreskcdéssel foglalkozott. Ismertebb gyermekei közül Lázár és Móric folytatták apjuk üzleti tevékenységét. Ezt bizonyítja Fenichel Lázár hirdetése, mely 1909ben egy ismertető füzetecskében jelent meg. Az ő fia András, akit ma is Bandi néven emlegetnek a városban. Ö továbbra is a szülőházban lakott, és a családi hagyományoknak megfelelően a kereskedést űzte, de mellékesen