Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Szilágyi Ferenc: A tudós és az ember: a Csorna-jelenség a nemzettudatban
a tudós halála után, 1851 -ben a Parerge und Paralipomena oldalain: „Fájdalom, Körösi Csornát, ezt az elszánt lelkű magyart, aki a buddhizmus nyelvének és szent iratainak tanulmányozására sok évet töltőit Tibetben, különösen a buddhista kolostorokban, éppen akkor ragadta el a halál, amikor hozzáfogott, hogy kutatásainak eredményeit számunkra feldolgozza." (SZILÁGYI /•'. 1984). A továbbiakban idézi a Csorna által feltárt tibeti Kandzsúr egy részletét, amely hálással volt a Die Weit (ds Wille und Vorstellung szemléletének kialakítására is. Tudjuk, hogy a nagy pesszimista bölcselő azt vallotta, hogy három olyan életforma van, amely megválthatja a földi éleiben az embert: a szenté, a művészé és a tudósé. Körösi Csorna Sándor alakja a ludós és a szent ( s egy kicsit a művész) vonásait egyesítettemagában, ezért is vívhatta ki a nagy német filozófus rokonszevét. A szabadságharc után nyugati száműzetésbe kényszerüli egykori honvédtiszl, az orvostudománnyal, a buddhizmussal és keleti nyelvészettel is foglalkozó Bizonjy Ferenc jegyezte föl: „maga Arthur Schopenhauer, aki köztudottan mindenről és mindenkiről gúnyolódni szokott, legjobb barátait sem véve ki, könnyezve mondotta nekem: Szívem legmélyéig megindít az az önmegtagadás, amelyei a nemes Körösi kezdettől mindvégig a tudomány érdekében tanúsított. Amikor erre megjegyeztem, hogy Körösi mégis leves ösvényen haladt, hevesen rám támadt: Hogyan képes ilyen ostobaságot mondani! Fz az ember ólmot kereseti, és aranyat talált. Fs ami még ennél is több, ahogy a buddhista nézetekről való fejtegetései mutatják, nagyon jól felismerte a nemesfém értékét." (SZILÁGYI F. 1987.) De nem csak a nyugati világ, nem csak Nyugat-Furópa becsülte nagyra a magyar tudóst. A londoni Royal Society már 1830-ban tiszteletbeli tagjául választotta, előbb, mint a Bengáli Ázsiai Társaság Kalkuttában, s mint a Magyar Tudós Társaság Pesten. Az orosz politikus és Tibet-kutató, Eszper Uhtomszkij 1904-ben Szentpéterváron kiadott munkájában nagy elismeréssel, hosszasan foglalkozóit „a hírneves magyar"-ral, aki - mint írta - „elsőként fektette szilárd alapra Tibetre és az újjászülető lámaizmusra vonatkozó ismereteinket." (SZILÁGYIF. 1987). Ugyanitt őjegyezte föl, hogy a közép-ázsiai burjátok „regélnek az idegen Thomáról (=Csomáról), aki megtanulta a tibeti nyelvet, aszkétává lett, áttért az ő hitükre". Ana nincs semmi bizonyíték, hogy áttért volna: megmaradt mindvégig protestáns magyarnak az egykori enyedi teológus, aki már 1825-ben, a brit hatóságoknak tett jelentésében fölhívta a figyelmet a két világvallás tanításainak rokonságára. 1933. február 22-én sem azért avatták Tokióban a buddhista Taiso egyetemen bodhiszattvává („Buddhaszenl"-té), mintha áttért volna Buddha vallására, hanem szentként sugárzó életéért, s a buddhista szakkifejezések gyűjteménye, a Mahávjutpalti elkészítéséért. S hogy erkölcsi, emberi nagyságát, amely őt a szellem Himalájáira vezette, nemcsak a keleti buddhista világ Torrá Vilmos kovásznál grafikusművész másik fametszete a Körösi Csorna-évforduló alkalmából ismerte, érdemes idéznünk az amerikai tudománytörténész, George Sarlón 1929-ben írt sorait: „A hős megkülönböztető jellemvonás;) a kitartás. Fzen ritka emberi tulajdonság, mellyel Csorna bírt, nem egy napját, évéi, de egész éleiét átszőtte... A Csorna-típusú embert csak a halál képes megszabadítani a szolgálattól..." (SZILÁGYI F. 1987). S ő fogalmazta meg talán legpontosabban a több dimenziós, nagy életműben rejlő tanítást - ha tetszik „üzenetet" - is minden kor magyarjai s nemmagyarjai számára: „Bárki, ha akarja, megtalálja saját Himalájáját, ahova tartozhat, ahol dolgozhat, ahol megleli a belső békét és megnyugvást, azt, amelyet senki sem vehet el, senki sem zúzhat szét.". S ha csak ennyit adott, hagyott volna ránk nem évülő tudományos művei mellett, s ha csak hidat vert volna a keleti és a nyugati civilizáció közé, ez is elég volna ahhoz, hogy tisztelettel tekintsünk fel a dardzsilingi sírra. De nem esik ennyit tett! Körösi Csorna Sándor nemcsak tudományos munkásságát hagyta ránk, hanem éleiének nagy példáját is. „Fz a példa egy kissé mindig időszerű és sohasem tudjuk, hogy mikor lesz nagyon időszerű. Európa zajlóit, s Magyarország nyugtalanul vívódott akkor, midőn Körösi Csorna Sándor életét
