Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Martinovich Sándor: Néprajzi megfigyelések a tubuk között (Tibeszti, Csád)

a falu közeli temetkezési helyre a lepelbe burkolt letemet. A sírgödörbe a halott mellé ajándékokat: ételt és italt helyeznek. Az asszonyok hangos jajveszékelése és sírása közben nagyobb kövekkel fedik be a gödröt, majd a kiszállításnál használt rudakat - mintegy fej In ként - a sírra helyezik. A tubuk anyagi kultúrája Mind az eddigi ásatások során feltárt leletanyagok, mind a manapság használatban lévő eszközök azl bizonyítják, hogy a tubu társadalom alig hozott léire olyan anyagi kulturális terméket, ami eredetinek mondható. A tubuk kovácsai állal készített fegyverek: a lándzsahegyek és tőrök, valamint a kovácsok feleségeinek kézzel formált agyagedényei nem sajátos alkotások, formakincsük Délkelet-Szahara többi népének körében is megtalálható. A vaskohászat ismeretlen a tubuk kovácsa számára, ő csak hulladék vassal dolgozik, abtól formálja a fegyvereken kívül azokat a használati eszközöket is, amik elsősorban a tubu nők körében keresett cikkek: az orrkarikát, a láb- és karperecet, amuletteket. Maguk a tubuk is készítenek használati tárgyakat és olyan létesítményeket, amik anyagi kultúrájuk részei. Érdekes megfigyelni, hogy e tevékenységükben milyen élesen elhatárolt társadalmi munkamegosztás létezik a férfiak és a nők közölt. A tubu férfiak készítményei a tevenyergek, a bőrzsákok, valamint a kötelek, utóbbiakai a dum pálma (Hyphaene thebaica) rostjaiból sodorják. Ok cserzik ki a kecskebőrt is, amiből végül a létfontosságú víztartót, a guirbát alakítják ki. A ruházatról is a férfiak gondoskodnak. Ez azzal magyarázható, bog}' valaha a bőr volt az öltözet legfőbb anyaga, és annak kikészílői varrták egyúttal a ruhái is. Manapság az oázisok szabói külföldről származó szövetanyagokból készítik a tubuk ruháját, a fehér hálóingre emlékeztető hosszú lebernyeget: a kubut és a kerek fejfedőt: a hangáit. A tubu nők nem sok munkát adnak a szabóknak. Többnyire széles, fekete vászonba bugyolálják testüket, fejükre fekete kendőt (litham) terítenek, arcfátylal nem viselnek. A kunyhók építése a nők feladatai közé tartozik. A lubuk lakókunyhójának két alaptípusa különbözlelhelő meg. A jagabi tuginak nevezett hajlék kör alaprajzú. Előbb 100-120 cm magas oldalfalat építenek kövekből. Egyik oldalán nyílást hagynak, ez lesz. a bejárat. A körfal tetejére pálmalevelek szárából és a leháncsolt akácgalylyakból kupola formájú tetővázat alakítanak ki, amit egy magasra növő fűféleség, a „gashi" (Typha elephantina) kiszárított rostjaival, vagy pálmalevelekkel fednek be. A kunyhók másik típusa a jagabi obi. Ez lehet kör vagy négyszög alaprajzú. Vázát földbe vert akácoszlopok képezik, ezekhez gyékényszerűen összefont gashi rostokból készített oldalfalakat kötöznek. A vízszintes telő anyaga is gashi-gyékény vagy pálmalevél. A lakókunyhóhoz melléképületek is tartoznak. Ilyenek a tyúkólak, a kecskcólak és a datolyatárolók. Kovácsolt dobódárda-hegyek (kb. 28 cm hosszúak) Tubu tőrök bőrtokkal (hosszúságuk 25-30 cm) Tubu nők ékszerei, középen egy orrgvűrű Mindegyik falait kövekből rakják, a datolyatároló esetében a kövek közti hézagokat agyaggal is kitapasztják. A tároló nyílásai nagyobb kődarabbal zárják le, ezt minden egyes nyitás után újból, gondosan körültapasztják. A dalolyaiároló mellé datolyaszárítói is építenek, amely magas lábakon álló asztalhoz hasonlít. Lábait két méter magas pálmatörzsek képezik, ezekre vékonyabb gallyakból és ágakból fonott vízszintes lapot erősítenek kötelekkel.