Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Az 1967. évi Magyar-Lengyel Szahara-expedíció

homokköves felszínen, kavicsszeriren, helyenként pedig a Bilma-Erg homokdűnéin vezetett a jelzeit autócsapás. A hajdani Nagy-Csád-ló agyagos-sós lerakódásai sok helyen a felszínen vannak, és az uralkodó ÉK-i szél hatására áramvonalas szfinx-sziklák, valamint jardangformák alakullak ki. Május 24-én érkezeti meg az expedíció Eszak-Csád közigazgatási székhelyére, Faya-Eargcau-ba. Az adminisztratív formaságok elintézése után még aznap este folytatták ùtjukal a Djourab-homoksivatagban (magyarosan: Dzsurab). Tájékozódás szempontjából ez voll az expedíció legnehezebb útszakasza, mivel az autónyomokat teljesen eltüntette a szélfútta homok, csupán néhány fényesre mart autóroncs nyújtott néha bizonytalan támpontot. Szakmai szempontból azonban sok érdekességgel szolgált az a 350 km-es útszakasz. A vándorló homokbuckák (barkánok) közötti agyagmezőkön sok ezer cserép!öredékre bukkantak, ami ősi karavánútra utalt, máshol pedig a hajdani nagy csádi őstó halmaradványai borították a felszínt. A homoksivatagot végül is sikerült szerencsésen átszelni, bár nagy benzináldozatot követelt, és május 27-én megérkeztek Koro-Toro sivatagi erődbe. A helyőrség parancsnoka, Vidor Balboa szakaszvezető marhál vágatott az expedíció liszteletére, és nekik ajándékozta a legszebb dárdákat, amelyeket az egymás ellen hadakozó daza és bulgeda nomád pásztorcsoportoktól koboztak el. Koro-Toronál kezdődik az a 700 km-es, ÉK—DNy irányú mélyület, a Bahr el Ghazal, amelyei hajdani folyóvölgynek tekintenek. Ma már csak a D-i felében van időszakos vízfolyás a Csád-ló felé. A Bahr el Ghazal sekély völgyében keskeny ékként nyúlik be a sivatagi zónába a szavannavidék növény- és állatvilága. A mohamedán nomád pásztornépeket keresztény szudáni néger földmívesek váltják fel. Az expedíció tagjai fényképeken és mozgófilmen örökítették meg a változások mozzanatait. Május 29-én a késő esti órákban az expedíció elérte Moussoro helységei, a Bahr el Ghazal D-i bejáratát, ahonnan a következő nap a Csád-tó D-i mocsaras pereme mentén - már épített úton - könnyűszerrel befutottak az ország fővárosába. Fort Lamyba (mai nevén: N'Djamena). A Csád-tótól a Kongó medencéjébe Miután a csádi fővárosban elhárultak az utazás folytatásának adminisztratív akadályai, az expedíció 1967. június 2-án továbbindult. Az út előbb a Csád-tóba tarló Chari, majd a Logone-folyók mentén vezetett Guelcngdeng - Bongor- Lai - Doba és Goré településeken ál. Ezt a vidéket különböző nyelveket beszélő néger törzsek lakják, közülük legjelentősebb a szara csoport a üű és Sarh között. Az expedíció több faluban megszakította útját, hogy a szárak településeiről, ixiházatukról, használati tárgyaikról dokumentációkat készítsenek, hangszalagra vegyék zenéjüket, dalaikat. Folytatódolt a geolémájú munka is: elsősorban a talajok vizsgálata, melyek típusa a szavannái talajoktól a vörösbarna trópusi talajoCserépedények töredékei a Djourab-sivatagból kon át a latciitig változott. Bebo falu mellett homokkő tanúhegyekben nagy méretű barlangokat dolgoztak fel. Gorétól D-re búcsút veitek Csád Köztársaságtól, és június 6-án egy új ország, a Közép-afrikai Köztársaság földjére léplek. A következő két legfontosabb állomás Bossangoa és Bossembélé, majd június 8-án megérkeztek a fővárosba, az Oubangui folyó partján épült Banguiba. A Fort Eamytól idáig tarló útszakasz 1165 km-t telt ki. A Banguiba való átkelés az utolsó pillanatban történt, ugyanis ezekben a napokban köszöntött be az esős évszak, amikor az agyagos, latérites utak fokozatosan j á r

h a l a 11 a n ok k á v á I n a k. Az Oubangui vagy Ubangi folyó a Kongó egyik É-i ága, földrajzilag ez a térség már a Kongó-medencéhez tartozik. Mivel alig 4-5°-nyira fekszik az Egyenlítőtől, éghajlata nedves trópusi, a felszínt sűrű esőerdő borítja. Döbbenetes az. ellenlét a Szahara sivárságával szemben! Irányváltás Kamerunba Az eredeti terv szerin! az expedíció Banguiból K felé folytatta volna úljál Bangassou - Kisangani - Kampala útvonalon Kenyába és Szomáliába. Közben Zaire államban, Kisangani térségében kiújullak a belső harcok és az expedíció tagjai nem kapták meg az átutazás! engedélyt. Tíznapos várakozás után nem maradt más választás, mint az egyetlen szabad kapu, az ellentétes irányban fekvő Kamerun (Douala) felé venni az irányi. (1. ábra) Az expedíció 1967. június 17-én indult cl Banguiból. Bossembélé— Bouar útvonalon haladva június 20-án léplek Kamerun földjére, június 24-én érkeztek meg a kameruni fővárosba. Yaoundéba, majd június 27-én a szárazföldi út végállomására, a Guineai-öböl partján fekvő Douala kikötővárosba (1580 km). Az. ismerteteti útvonalon az expedíció tagjai folytatták a geográfiai és néprajzi anyaggyűjtést. Újabb zacskók teltek meg talajmintákkal, D, Walknowski pedig cserealapon nagy mennyiségű néprajzi tárgyat, anyagot szedett össze lengyel múzeumok részére. Az expedíciósok munkája azonban nem volt zavartalan. Vízumaik szerint „turistaként" érkeztek az országba, ám ennek ellentmondott a rendőrök és nyomozók által „kifigyelt" anyaggyöj-