Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Az 1967. évi Magyar-Lengyel Szahara-expedíció

ici kavicssivatag (kavicsszerír) volt. Az óriási lömc kavicstakaró eredete máig is vitatott, de annyi bizonyc hogy másodlagosan a gyakran előforduló, homokkőt álló sziget- és táblahegyek lepusztult részeinek anyag ból keletkezett a Szahara legutóbbi nedves időszakába A Star 66 típusú terepjáró sikeresen küzdötte le a pu! futóhomokos útszakaszokat is, közülük legkritikusal volt a Murisidie-hágó előtt húzódó homokpad, melyb több mint 20 besüppedt autóroncs emlékeztetett a hajd ni tragédiákra. Az egyik megállásnál, Ahon Douchid szigethegyeinek falán temérdek sziklarajzol fedeztek f< róluk rajzmásolatokai és fotódokumentációkat készítc tek. Az. utazás utolsó szakaszában átszelték a Tibesi vulkanikus fennsíkját a Trou au Natron-kaldera mente (2 500 m), és pontosan az. előre jelzett napon, ápril 28-án az. expedíció kocsija befutott a hegység E lábánál, Csád Köztársaság területén fekvő Bardai oázi ba. Tanulmányok a Tibeszti hegységben A festői sziklás környezetben. 1020 m tszf. magasság ban épült kutatóállomáson a bázis ideiglenes vezetőji Dr. Joachim Pachur és Dr. Horst Hagedorn, a nyuga berlini Freie Uni versi Iii I tanulmányokat folytató asszisi tense fogadta a vendégeket. Az állomás nyújtotta kutatat Ar Ahon Douchidie homokkőhegvei, ahoi a: expedíció tagjai a: első sziklarajzokat felfedezték meghibásodásának kijavítására mintegy két és fél tonna súlyú lartalékalkatrész állt rendelkezésre. A DEA-val történt megállapodás szerint Sebhából táviratot küldtek Tripoliba a Bardaiba érkezés várható időpontjáról, a DEA pedig rádión közölte azt a bardai kutatóállomással. Amennyiben az expedíció három napnál többet késne, légi és szárazföldi úton megindítják a keresést. Az expedíció április 20-án hagyta el Sebhát - 1050 liter bezinnel és 320 liter ivóvízzel. A sivatagi ösvényt a sík terepen 30-40 km szélességben összekuszállan futó autónyomok jelezték, csak elvétve bukkant elő egy-egy útjelzőnek felállított, homokkal töltőit benzines hordó. A navigálásnál elsősorban tájolóra és térképre támaszkodhattak az expedíciósok. Fzer km-es körzetben csupán a Murzuki-homoksivatag peremén található két kisebb oázis (Unim el Araneb, FI Gatrun). Az autócsapások a Murisidie-hágó közelében összpontosullak, mivel a sziklás hegygerincen csak itt nyílik lehetőség az átkelésre. Fz volt egyben az. expedíció legveszélyesebb útszakasza: a szoros sziklái közölt gyakran sivatagi rablók leselkednek a karavánokra. Az expedíció lőfegyverrel nem rendelkezelt, de szerencsére nem érte támadás. Az expedíció útvonala változatos sivatagi felszíneket harántolt, a kő- és homoksivatagok minden típusa előfordult, de legnagyobb része teljesen vízszintesre egyenge-