Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Az 1967. évi Magyar-Lengyel Szahara-expedíció

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok. 12. szám. 1993. pp. 23-34., Frd AZ 1967. EVI MAGYAR-LENGYEL SZAHARA-EXPEDICIO Dr. Balázs Dénes ÖSSZEFOGLALÁS Huszonöt évvel ezelőtt indult útnak Érdről az a négyszemélyes tudományos kutató expedíció, melynek során magyar szakemberek első ízben keltek át a Keleti-Szaharán és folytattak megfigyeléseket a Tibeszti hegységben. Az expedíció magyar résztvevői: Balázs Dénes geográfus (az expedíció vezetője), Csekő Árpád fizikus és Martinovich Sándor térképész; utólag csatlakozott hozzájuk a krakkói Dobieslaw Walknowski néprajzkutató. A vállalkozás költségeit a magvar résztvevők saját pénzükből fedezték, lengyel társuk hozta hazájából kölcsönképpen az expedíció terepjáró autóját. Az expedíció megvalósítását eszmeileg támogatta a Magvar Tudományos Akadémia és a Magvar Földrajzi Társaság. A több mint egy évig elhúzódó vállalkozás három szakaszra tagolható. Az első részben az expedíció két tagja az Atlasz-hegységben és a Nyugati-Szaharában folytatott előtanulmányokat. A mintegy négyhónapos második szakaszban zajlott le négy résztvevővel a sivatagi átkelés, mely a sajtóban Magyar-Lengyei Szahara-expedíció néven vált ismertté. Végül a harmadik részben Kelet-Afrikában az expedíció két tagja azokat a tanulmányokat végezte el, amelyekre a nagy expedíciónak közlekedési és politikai akadályok miatt nem nyílt lehetősége. Előzmények Az 1950-es, 60-as években a geomorfológusok körében az egyik legnagyobb szakmai vitát váltotta ki a francia Jean Corbel azon elmélete, hogy a karsztosodás hatásfoka (intenzitás;)) hideg éghajlati övben sokkal erőteljesebb, mint a meleg klímában (CORBEL 1959). Fz az állítás kirívó ellenlétben állt azzal a ténnyel, hogy a trópusokon találhatók a karsztok legtagoltabb formái, a kúp- és toronyhegyek, melyek Herbert Lehmann és más kutatók szerint a nedves, fonó klíma termékei (LEHMANN 1954). A Corbel-Lehmann vitát csak helyszíni vizsgálatokkal lehetett eldönteni, ezért számos kutató kapcsolódott bele a tanulmányokba. Magyar részről Balázs Dénes előbb Skandinávia szubarklikus karsztjait vizsgálta, majd kilenc hónapon át Indonézia trópusi karsztvizeit elemezte. A számítások Lehmann professzor állításait igazolták (BALÁZS 1971). A kutatók elsősorban a nedves éghajlatú térségekre összpontosították munkájukat és elhanyagolták a félszáraz (szemiaridus) és száraz (aridus) térségek kutatását, ahol a csapadékhiány logikus következményeként a karsztosodás intenzitása feltehetően igen alacsony fokú. Kívánatos lelt volna ezt is kémiai vizsgálati ereményekkel igazolni, és e célból felkeresni Afrika kiterjedt karbonátos térszíneit (az algériai Tademait-, a Líbiai-, az Egyiptomi- és a Szomáliái-mészkőtáblát). Az. ilyen kutatást azonban „egyszemélyes" expedícióval megoldani nem leheléit volna, a sivatagi körülmények és a hiányos közbiztonság több tagú vállalkozást igényelt. Az expedíció megszervezése Alapos előtanulmányok és szakmai konzultációk után Balázs D. 1965. március 5-én benyújtotta a Magyar Tudományos Akadémiához az afrikai geomorfológiai tanulmányút tervezetét. A program nem korlátozódott pusztán karsztgenetikai vizsgálatokra, hanem a bejárandó terület szélesebb körű földrajzi tanulmányozását tűzte ki célul. Idézzük a fontosabb pontokat a beadványból: 1. A karsztfejlődés intenzitásának vizsgálata az Atlasz-országokban, a Szahara és a Líbiai-sivatag mészköves területein, Abesszomáliában. 2. Az előbbi ponttal összefüggésben szpelcogenetikai és teraszmorfológiai adatgyűjtés az észak-afrikai területek negyedidőszaki klímaingadozásainak (a pleisztocén pluviális sza ka sza i nak) ta nul m á nyozá sához. 3. A vizsgált területek jelenlegi karszthidrológiai viszonyai, különös tekintettel a lakosság és a mezőgazdaság vízellátására. 4. A trópusi szigethegyek morfogenetikai vizsgálata a kőzetfáciesek és tektonikai viszonyok figyelembevételével. 5. A dellációs (széleróziós) jelenségek vizsgálata, a pusztuló és akkumulatív formakincs fejlődésének intenzitása. 6. A különböző kőzetfáciesek inszolációs pusztulása. 7. A recens vulkanizmus tanulmányozása a Középés Kelet-Afrikai-árok mentén, utóvulkáni működések a Szaharában. A fenti témák vizsgálatát kiegészíti több olyan feladat, melyekel különböző tudományos intézetek felkérésére