Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Sprincz Emma: Érd térülőiének története a római császárkorban

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 12. szám, 1993. pp. 9-14., Erd ERD TERÜLETÉNEK TÖRTENETE A RÓMAI CSÁSZÁRKORBAN Sprincz Emma ÖSSZEFOGLALÁS Érd fennállásának 750 éves jubileuma alkalmával felvázoljuk a térség római kori történelmét. A város területén ez ideig nagyobb méretű római kori emlékeket feltáró régészeti munka még nem volt. Az elmúlt két évszázad során véletlenül talált, illetve földmunkáknál megmentett leleteket Alsó-Pannónia keleti limesének történelmébe illesztve vizsgáljuk A terület római kori történelméhez fontos adatokat nyújtanak az utóbbi évtized terepbejárásai alatt gvüjtött leletek és megfigyelések. Érd és kornyéke nevezetes régészeti emlékeiről e folyóirat hasábjain két ízben olvashattunk. Parkváros ÉNy-i részén 1963-64-ben őskőkori vadászok telephelyét táriák fel, az előkerült paleobotanikai és paleozoológiai leletek, valamint kőeszközök kora radiokarbon vizsgálatok szerint 50 000 és 35 300 év közé esik (GÁBORI-CSÁNK 1991). A másik terület Ofalutól D-re, a Duna fölé magasodó Sánc-hegy - nagy része ma Százhalombatta birtoka -, ahol a Kr. e. II. évezred első felében a bronzkor embere lelepedctt le. Az. előkerült leletek tanúsítják, hogy az itt létesített telep még a II-I. évezred fordulóján is lakott volt (KOVÁCS 1969). Az I. évezred közepén délről jövő illír népcsoport telepedéit le a magaslaton. Ilalottaik sírjai fölé impozáns méretű halmokat emeltek, az elhunytat ajándékokkal, étellel-itallal bőven ellátták (110LPORT 1985). A halomsírok - amelyekből ma még 91 ismerhető fel - a Sánc-hegytől Ny-DNy felé eső magaslaton találhatók, koruk a Kr. c. 650-550 közötti évekre tehető (POROSZLA11987). A Kr. e. 4. évszázad első felében a bennszülöttek és a később betelepedett illír törzsek közé Ny felől a Duna mentén vándorló kelta törzsek települtek meg a Dunakanyarban és a Dunántúl K-i részén. Magukkal hozták a fazekaskorong ismeretét, és az itt lakó bennszülöttek hamar megtanulták tőlük a korongolt edények készítésének technikáját. A kelták dél-európai portyázásaik során megismerkedtek a mediterrán görög-makedón városállamok pénzforgalmával. A kereskedelemben ők is áttértek a pénz használatára, cs görög-makedón érmek mintájára a keltáknál is megindult az ezüstből vert érmek gyártása. A Kr. e. 2-1. században a Dunántúlon szinte általános volt a kelta ezüstérmék forgalma. Ezeket később Claudius császár idején a római érmék szorították ki a használatból. A Balkánon terjeszkedő rómaiaktól a latin betűs írást is átvették. Rómaiak terjeszkedése - Pannónia kialakulása A Kr. e. 1. évszázad elejére a Balkán népei már Kóma fennhatósága alatt éltek. Augustus császár uralkodása alatt (Kr. c. 27-Kr. u. 14) hadvezére. Agrippa a Dráva-Száva közén lakó pannon törzseket hódol tat ta meg. Tiberius (Kr. u. 14-37) és Claudius (41-54) császárok fokozatosan Róma fennhatósága alá vonták a mai Dunántúl területét, amelyei a Dráva-Száva közén lakó pannon törzsekről Pannoniának nevezlek. Pannónia Ny-i szélén haladt át egy nagy forgalmú út, amely az Adria északi sarkában fekvő Aquileiából vezetett a Bécsimedencébe a Dunához. Az útvonalat a régészeti szakirodalom „borostyánkő útnak"

1 nevezi. Ennek az ősi kereskedelmi útnak a birtoklása Róma számára mind hadászati, mind kereskedelmi szempontból fontos volt. A Kr. u. 40-cs években az útvonal mentén Claudius császár megalapította a mai Szombathely római kori elődjét, colonia Claudia Savaria néven. A coloniába veteranusokat telepített le, akik mellé Aquileiából és más északitáliai városokból kereskedők, kézművesek költöztek be. A borostyánkő út élénk kereskedelmi forgalma hamarosan a colonia meggazdagodásához vezetett; itáliai származású lakosai pedig a római civilizáció terjesztői leltek. Claudius utódai alatt folytatódolt a Dunántúl K-i részének római fennhatóság alá helyezése. Az egész Dunántúl Domiiianus uralkodása alatt (81-96) került teljesen Róma fennhatósága alá. A provincia É-i és K-i halára - latinul limes - a Duna lelt. A limes védelmére a Duna jobb partja mentén katonai laborok épültek, először csak faépületekkel és földsánccal, majd Domitianustól megkezdődött a kő- és téglaszerkezetbe való átépítésük. A táborok közli partmenti szakaszokon burgusok és praesidiumok létesültek, ezekben helyezték el a kis létszámú őrséget. A táborokat,

burgusokät,praesidiumokat kőlapokkal fedeti