Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

OKMÁNYTÁR - Ismeretlen okmányok a Zambezi menti „magyar missziók" történetéhez Czímermann I. levelei. (Krizsán L.)

7. sz. levél 10. sz. levél Lisszabon, 1890. január 20. Kalocsa, 1890. február 26. „Legkedvesebb Testvérem! Néhány napja ismét Lisszabonban vagyok, ahova P. Menyhárdot és még 5 más személyt kisértem, s ahol néhány dolgot szerettem volna a kormánnyal megbeszélni. Sajnos, nem sikerült. A kormány ugyanis, ide utazásunk közben megbukott, és most vámunk kell, amíg a nyugalom ismét helyreáll. A pénzsóvár Anglia úgy ijesztgeti a tönkremeni portugálokat, mint macska az egeret, s azok szegények azt sem tudják, hogy miként védekezzenek a ravasz angolokkal szemben. Ez a félelem talán használ kissé a szabadkőművesség felé hajló portugáloknak. Holnap este 7-kor (1.21.) utazom vissza Lisszabonból Magyarországba, ahol, valószínűleg Szatmáron, február 2-án teszem le utolsó fogadalmamat. Provinciám kivánta, hogy utolsó fogadalmamat Európában tegyen le és az APP Generalis szívesen adta ehhez beleegyezését. Provinciálisom azt szeretné, ha Becsben maradnék, de éppúgy kívánják Pozsonyban és Kalocsán is, hogy a február 2-át ott ünnepeljem... hálás testvéred, Stefán." (A levél német nyelven íródott.) 8. sz. levél Párizs, 1890. január 24. „Szeretett Bátyám! Újra útban vagyok drága Honunk felé. Ma éjjel elindulok Zürichen át St. Endre-be, Karinthiába, a hol a jó novitius házat meg kell látogatnom, miután onnét is kapok egy igen derék Pátert, P. Fridrichet a mi Missiónk számára. P. Menyhard társaival együtt szerencsésen elérkezett Lissabonba. Lissabon ban nagy a zűrzavar és a bukott ministeriumok helyreállítása több időt igényel, míg némi dolgokat nyugodtan lehessen tárpvalni. Az elszántság rendkívül nagy Lissabonban és a jó nép érzi, he 3y r i birtoka veszélyben forog. Jan. 30-án már Szatmáron leszek, és I írülbelül február 7-én nálad Szepes Váralján. h. ,i. L'lván SJ." 9. sz. levél St. Andrä (Karinthia), 1890. február 5. „Kedves Bátyám! Szívből köszönöm szeretetteljes, jóakaró üdvkívánataidat, és meg lehetsz győződve kedves Bátyám! hogy én is szívesen és naponta érted imádkozom, miután igen nagy hálával tartozom Te neked. A jó öreg P. Bülow, ki tíz év előtt novitius mesterem volt St. Andräben és kinél feb. 3-án Lainzban letettem az ünnepélyes 4. votumot,

10 igen szép ünnepet rendezett e napra, ámbár nem volt lehetséges, hogy estig maradjak ott, miután még ez nap elutaztam Sz. Andräbe. Itt jelenleg a derék, jó P. Miltz Rector, ki már többször levélben meghit, hogy látogassam meg őt és jó novitiusait, és miután e házban van egyszersmind P. Friderich, ki szinte eljön Afrikába és kit hármad magával, kell már előre Lissa bonba küldeni, a hová f. hó 15-én fog menni, azért elmentem két napra St. Adräbe. Szombaton újra Bécsben leszek, a hol délután 2 órakor, a Sacre Caesaré dámáknál a bécsi előkelő úrihölgyeknek Afrikáról egy előadást tartandok. Bécsből elmegyek szombaton éjjel Budapestre, a hol a vasárnapot (9 ét) töltöm, és aztán elmegyek Szatmárra, szinte csak 2-3 napra. Nyitrára nincs kedvem elmenni, a miért is Szatmárról elmegyek Rózsahegyre és onnét eljövök Te hozzád. El kell mennem még egy hétre Kalocsára is, a hol még egyszer szeretnék prédikálni az ottani jó népnek, mely kiváló szeretettel ragaszkodik hozzám, és szívesen megszerzem neki e vigasztalást. így elmúlik majd február hó, és azért kell sietnem, mert másképen el nem végzem teendőimet márc. 1-5-éig, a midőn már újra Lissabonban kellene lennem, pedig Bécs-Salzburg és Innobenkben van még sok dolgom, és el kell mennem Marseille, Paris, Köln, Hamburgba is... háládatos öcséd, István SJ." „Legkedvesebb Testvérem! Szeretnék válaszolni kedves leveledre, amihez eddig sokoldalú igénybevételem miatt nan jutottam hozzá. Amennyiben a jelöltek szorgalmasak és megalapozott reményt keltenek arra nézve, hogy jó jezsuita barátok lesznek Zambéziben, amelyre 2 éves (Lisszabonban végzendő) noviciusi tanulmányaik befejeztével válnak alkalmassá, szívesen viszem őket magammal, mert nagyon kell ott az ember. a) Az illetőknek a magyar vagy szláv nyelveken kívül (amennyiben ezek egyike anyanyelvük) még egy nyelven kell érteniök (tehát németül). b) Harminc évesnél fiatalabb, katonakötelezettségüknek már eleget tett személyek jöhetnek számításba, akik elöljáróiktól is rendelkeznek a megfelelő engedéllyel. Szükséges, hogy valamelyik Házunkban vizsgát tegyenek. Ezután, akiket alkalmasnak találsz, a következő hetekben Pozsonyba jöhetnek. Ott, másokkal egyetemben, találkozom velük. Szerdán és csütörtökön Pozsonyban leszek, amit Pestről, előzőleg, még megírok neked. Vasárnap Pesten tartok előadást... A jelöltek ne Rulkán át utazzanak, mert ott a tiltott kivándorlás miatt mindenkit lefognak. Válasszanak más útvonalat, vagy a Pozsonyba szóló vándorkönyvük legyen rendben. Pozsonyban a Batthyány tér 1, szám alatt lévő Jezsuita Kollégiumban lesz a szállásunk... hálás testvéred, Stefan SJ." (A levél német nyelven íródott.) 11. sz. levél Budapest, 1890. február 29. „Szeretett Bátyám! Holnapután (Vasárnap 2 án) tartok itt a Seminariumi díszteremben a nemes hölgyeknek, kiket Csekonils Grófnő összehívott, délután 3 órakor egy előadást Afrikáról, melyre a Püspököd is el fog jönni, azonkívül megígérte, hogy engem holnap délután meglátogat a mi házunkban. (Múzeum utca 5.) Kalocsán, ahol egy hétig tartózkodtam, valóban mintegy folytonos ünnep és búcsú volt. Minden nap gyóntattam reggel 1/2 öttől tíz óráig, és tartottam 3 előadást (az egész gymnaziumnak, az zárdai intézetnek és a kalocsai úri osztálynak). Vasárnap pedig prédikáltam a népnek. Kalocsán kaptam újra 2.300 forintot. A Magyarországban gyűjtött pénz most 16.000 forinton felül. Az Osztrákországban gyűjtött pedig ennél kétszernél is nagyobb... háládatos öcséd, István S J." 12. sz. levél (Erősen rongált, keletkezési időpontja csak a levél tartamából következtethető ki. Valószínűleg 1890. május első felében kelt.) „Kedves ... Szívemből koszönöm utolsó szeretetteljes leveledet, melyre még csak most felelek, miután folytonosan útban vagyok. Most már búcsút vettem Osztrákországtól is, és elmentem Gaggenauba, a hol egy híres gépgyár van és a hol több gépet vettem. Ebben a gyárban van P. Friderichnek testvére, ki egy különös practicus gözmotort föltalált, és miután P. Friederich most szinte eljön Africába, föllettem magamban, hogy testvérénéi veszem a motort. P. Friedrich testvére, ki egy lángeszű gépész, azelőtt 18 éven át Bécsben dolgozott 60 legénnyel saját gépgyárában. Két év előtt buktatták és visszavonult Bajorországba, a hol fölkerestem, és pedig egy igen ügyes lakatos fráterrel Németországból, ki szinte érti a gépeket, és kit elhozattam Exactenből, (ezen fráter szinte eljön Africába) hogy tanulmányozza e gőzmotort. Ezen gőzmotor a melyei vettem három lóerejü és míg Bécsben kerül 1500 forintba, addig kaptam én azt 1100 Márkáért. A motoron kívül vettem még több gépet is a misszió számára, u.m. egy kis m... fűrészt,