Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - A sáromberki Teleki kripta (Balázs D.)

Az érd-ófalui római katolikus templom alaprajza A templomkert műemléki jelentőségű alkotásai közül említést érdemel a főbejárattal szemben látható kőépítmény, amely a Lourdesi-barlangot szimbolizálja. A templommal szemközt állva, jobbra egy erősen megviselt, fej nélküli szobor Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. Homokkőből faragták ki, barokk ízlés szerint, s egykoron színes festék borította. A szobrot Illésházy János gróf állíttatta, 1792-ben egy egyházi irat már említi. Ugyanő emeltette 1789-ben a bejárat bal oldalán álló kőkeresztet, mely időközben elpusztult és újat állítottak a helyére. A templomi műemlékegyütteshez kapcsolódik a Molnár utca 6. szám alatti plébániaépület. Az eredeti, földszintes, barokk lakóház jellegű építményt a XVII. század végén emelték, amikor a bosnyák ferencesek Érdre települtek. Mai formáját 1779-ben nyerte el: ekkor építették rá az emeleti szintet. Az épületben őrzik az érdi parókia muzeális gyűjteményét, melyről később külön cikkben számolunk be. Kászoni Dénes IRODALOM GENTHON ISTVÁN (1959): Magyarország műemlékei. 1. Dunántúl. Képzőművészeti Alap Kiad., Budapest KERESKÉNYI GYULA (1886): Az érdi plébánia története-Székesfehér. vár KOVÁCS SÁNDOR (1991): Érd. Műemlékek - Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 405. - A Magyar Földrajzi Múzeum kiadványa. Érd KUTHY ISTVÁN (1955): A székesfehérvári egyházmegye budai főesperesi kerületében levő plébániatemplomok története és leírása. (Kézirat.) Magyar Tudományos Akadémia Topográfiai Munkaközössége (1958): Pest megye műemlékei. I. kötet. Érd. 350-353. oldal. - Akadémiai Kiadó, Budapest A SÁROMBERKI TELEKI-KRIPTA A széki Teleki család - Nagy Iván genealógiai levezetése szerint - az ősi Garázda nemzetségből ered. Századok során a Telekiek szerte az országban, különösen Erdélyben, elterjedtek, nagy földbirtokokra tettek szert, miközben sok kiváló államférfit, katonát és tudóst adtak az országnak. Az Afrika-kutató Teleki Sámuel (1845-1916) a terebélyes családnak abból az ágából származik, amely Marosvásárhely közelében, Sáromberkén építette ki családi fészkét. A család felmenő ágának legtekintélyesebb alakja Teleki Sámuel (1739-1822), az Afrika-kutató dédapja, aki Erdély kancellárja volt és 50 000 kötetes könyvgyűjteményének átadásával ő alapította meg a marosvásárhelyi Teleki-tékát. A kancellár egyik fia Teleki Domokos (1773-1798), aki főleg ásványtannal foglalkozott, sokat utazott Nyugat-Európában és maradandó érdeme, hogy ő írta le magyar nyelven a XVIII. század végének Magyarországát (Egynehány hazai utazások leírása. Bécs, 1796). Nagy kár, hogy oly fiatalon, alig 25 évesen, meghalt. A kancellár másik fia, Ferenc volt a nagyapja az Afrika-kutatónak. Teleki Sámuel kancellár építtette a sáromberki kastélyt, valamint vele átellenben a domboldalon 1772-ben a családi sírboltot, mely közel másfél száz éven át a család temetkező helye volt. A kripta távolból szemlélve - boltíves ablakaival, magas tetőszerkezetével - közepes földesúri kúriának tűnik. Külső mérete 13,70x10,50 m, belső tere 12,20x9,00 m, magassága közel 10 m. A II. világháború idején súlyosan megrongálódott, a sírokat kibontották. Később műemlékké nyilvánították, az 1960-as évek közepén kijavították, tetemes ráfordítással új tetőszerkezetet ácsoltak. Sajnos azóta is többször betörtek a kriptába, és a vandál sírrablók súlyos károkat okoztak. Jelenleg a sáromberki ref. egyházközség viseli gondját, erős vasrácsot, zárat és lakatot tettek az ajtajára, hogy megakadályozzák illetéktelenek behatolását. A sáromberki Teleki-kripta a bejárat felöli oldalról