Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)
OKMÁNYTÁR - Ismeretlen okmányok a Zambezi menti „magyar missziók" történetéhez Czímermann I. levelei. (Krizsán L.)
A Püspökkel ugyan nem beszéltem és több kanonokkal sem, miután a legnagyobb rész nincs otthon, de a kiket fölszollitottam ezek igen szépen viselték magokat. Ferenczy kanonok úr adott 50 forintot, Szele kan. 20. Begoveszevits 15. Tarkányi 15. A Seminariumi Rector 5 aranyat. Azonkívül adtak a városból igen szívesen, és nekem nem volt elegendő Zambezi sorsjegy, a melyeket ott kioszthattam volna. Én ezen 6 nap alatt 200 forintnál többet kaptam a Zambezi Missiómra, és többen fognak még csak adni, és a kanonokok megígérték, hogy ők jövőre is akarnak adni. - Egerhez közel. Kápolna mellett fekszik Feldebrö, mely dohányáról híres; ott van egy Mária kápolna kinn a temetőben, a hol minden évben aug. 15-én, t.i. Nagyboldogasszony napján egy rendkívüli nagy búcsú tartatik. Messziről oda zarándokolnak az emberek és összejön rendesen 8-10.000 ember. Miután az ottani Plébános megtudta, hogy Egerben vagyok, eljött és megkért, hogy tartsam nála az ünnepi beszédet. Miután magok az kanonokok is nagyon sürgették, elfogadtam az ajánlatot és elmentem oda az Egri Sekretariussal, ki édes testvére az ottani Plébánosnak. 14-én délután oda értem és azonnal beültem a gyontatóba és gyóntattam jó későig. Vasárnap kezdtem már 4 óra után és gyóntattam 1/2 10-ig, a mikor aztán kivonultunk a kápolnához és ott prédikáltam, szabadban, kinn a temetőben vagy tíz ezernyi seregnek. Nagyszerű volt a látvány és nagyobb lelkesedéssel még soha sem szóltam. Ott volt a Predikatzion több pap is, miután az egész környék ezen alkalommal összejön. 15-én, tehát még ez nap elindultam Pestre a hol Gróf Bethlen már várt. Ma (vasárnap 16-án) megnéztük a kiállítást és holnap (17 én) elmegyünk együtt Kalocsára. A Sz. gyakorlatokat később küldöm. Imáidba ajánlottan maradok háládatos öcséd, István." 3. sz. levél Kalocsa, 1885. november 30. „Kedves Bátyám! Csak röviden akarlak értesíteni, hogy már megkaptam az elutazásra való engedélyt, melynek folytán f. h. 19-én elhagyom Kalocsát és fölmegyek Pestre, a hol egy napot töltök. Onnét megyek egy napra Váczra, és onnét tovább Esztergomba, a hol szinte egy napig maradok. Decb. 24-én fölmegyek Pozsonyba, a mi Collegiumunkba, a hol a Karácsonyi ünnepek alatt leszek. Karácsony után elmegyek egy napra Nagyszombatba és onnét Decb. 30 vagy 31 én Bécsbe. Bécsben maradok jan. hó 2-áig a mikor aztán elmegyek Londonba, a honnét jan. 6-án már tovább megyünk Afrikába. Ha közel lettél volna Pozsonyhoz, akkor együtt tölthettük volna a karácsonyi ünnepeket és Te fölrándultál volna egy napra; de a távolság igen nagy és így már csak levél által érintkezhetünk egymással! Ha csak körülményeim megengedik, akkor Afrikába való utazásom alkalmával is többször írok majd Neked... háládatos öcséd, István S J. (Az aláírás alatt, utóiratként:) Van társam is Afrikába, miután Nagyszombatból szinte eljön egy Hartmann nevű Pater egy Regensburgi, ki két év előtt azon föltétel alatt lépett a társaságba, hogy Afrikába küldik; óhaja szinte teljesült." 4. sz.levél Esztergom, 1889. szeptember 7. „Szeretett Bátyám! Csak röviden akarlak értesíteni, hogy Kalocsát már elhagytam és eljöttem ide Esztergomba, a hol holnap prédikálni fogok és pedig kétszer. Délelőtt a Vártemplomban és délután a királyvárosiban. Kalocsán a fogadtatás igen szívreható volt. A szegény nép tömegesen várt az állomásnál, és sírt örömében. Az Érsek még mindig a betegség által szenved és alig képes valami komoly elhatározásra. A négerek melletti lelkesülés igen nagy és az eredmény szép volt, miután vannak nekem Kalocsán privát jóltevőim, úgy mint Lichtensteiger püspök úr és mások, és maga a kalocsai ház is több ezret helyezett nekem kilátásba, miután jól áll és a küldött afrikai tárgyakért hálával tartozik. Itt Esztergomban nagyon kizsákmányolta P. Ürge 6 a helyzetet miután ő azelőtt esztergomi káplán volt és járt egyszersmind kínai gyermekével házról házra, a mit én szándékosan nem teszek. No de azért nem hiányzik a négereknek sem az Isten áldása. Esztergomból, ahol inclusive csütörtökig maradok elmegyek majd Egerbe, a hová magamat bejelentettem, és onnét eljönnék majd te hozzád. Nem tudom, váljon van-e Szepességben oly hely a hol sikerrel lehetne prédikálni? a hol t.i. a nép adakozó? Te tőled elmennék aztán Szomolnokon és Rozsnyón át Kassára, hogy ott is prédikáljak... háládatos öcséd, István S J." 5. sz. levél Bécs, 1889. december 12. „Legkedvesebb Testvérem! Örömmel vettem leveled és szívből köszönöm fáradozásaidat. A bor elküldése nem sürgős, majd akkor intézzük el, ha Nálad leszek, ami január végén valószínű. Itt Bécsben nagy a részvét a szegény Zambezi négerek iránt. A jó bécsiek nagyon résztvevők és együttérzők. Advent 4. vasárnapján újra prédikálok és remélem, hogy a templom ismét annyira megtelik, mint december 8-án. Addig még néhány templomban tartok előadást. A St. Marcoi hercegnő, a négerek ügyének egyik legtevékenyebb felkarolója, éppen most érkezett Ischlből Bécsbe. Advent 3. vasárnapjára valószínűleg Prágába utazom, mivel az idő sürget. A szepesi püspöknek éppen leveled érkezése előtt írtam, megköszöntem a bort, de hamarosan újra írok neki, mert még sokáig nem tudunk személyesen találkozni, ő pedig ideiglenesen 2 [...l-nek megígérte a canonicát. Karácsonykor Budapesten leszek és ott prédikálok. Utána Nagyváradra megyek, majd Nyitrán át Rózsahegyre, hozzád. Addig azonban még írok Neked. Pozsonyban jól ment minden, az emberek ezer guldennél többet és sok holmit adományoztak a négereknek. A kolostorokban sok képet kaptam, melyeknek egy részét elajándékoztam, mert nem akarom és tudom valamennyit elvinni. így, kedves Testvér, Te is kapsz néhányat a feleslegből. Ha karácsonyig nem tudnék írni, már most kívánok Neked boldog ünnepeket. Bensőséges üdvözlet minden barátnak, ajánlom magam, a Te hálás testvéred Stefan Z." (A levél német nyelven íródott.) 6. sz. levél Budapest, (Múzeum u. 5.), 1890. január 2. „Kedves bátyám! Ne haragudjál, hogy új évre nem írtam, de annyi a dolgom, hogy nem is győzöm. Folytonosan kell utaznom és prédikálnom és most is elmegyek majd szombaton éjjel Nagyváradra, onnét pedig június hó 10-én Lissabonba, a hová P. Menyhárdot és több új hitküldért viszek és a hol sürgős dolgom van a portug. kormánnyal. Remélem, hogy június 20-ig ismét Magyarországban leszek, a hol még Szatmárt, Nyitrát, Rózsahegyet et Téged akarlak meglátogatni. A gyűjtéssel most már lassanként befejezem és hálát adok a jó Istennek, ki nagyon megsegített. Eddig gyűjtöttem már 50.000 forintnál többet (de ez maradjon köztünk) és ezzel lehet már a szegény négereken segíteni. Most még szükséges, hogy a dolgot jól rendezzük be, és ez nem olyan könnyű. Mikor jövök majd hozzád, azt megírom neked későbben. Budán beszéltem Gyertyánfi úrral, ki mindent megígért. Most aztán csak szükséges, hogy a fiú jó tanuljon, a mire is intettem, és hogy a dolgot valaki sürgesse. Megkaptam kaf fer 9 imakönyvemnek néhány példáját Natalból, a hol azt nyomtattam és azokból küldök is egyet és Püspöködnek is egyet. Későbben írok majd többet. háládatos öcséd, István SJ."
