Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. KubassekJános: Körösi Csorna Sándor és a geográfia

területeket írta le - Egyiptomot, Mezopotámiát, az Arab-félszigetet - melyeket később ő is felkeresett. Egyetérthetünk Csetri Elek megállapításával, mely szerint Benkő négykötetes, az 1801-1802-ben megjelent Magyar geográfiája ugyancsak fontos serkentőerő volt a részletes ázsiai országleírások miatt. Ismeretes, hogy Benkő német nyelvre is tanította Csornát, így nem lebecsülhető szerepet játszott abban, hogy tanítványa Göttingenben folytatta tanulmányait. Benkő volt a kollégium szakmailag legismertebb tanára. A Jénai Természetvizsgáló Tudós Társaság tagjaként külföldön is nagy tekintélynek örvendett. Kádár László, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora állította a figyelem fókuszpontjába Budai Ézsaiást (1766-1841), a debreceni Református Kollégium földrajztudós püspökét. A Csoma szülőfalujának tőszomszédságából, Kovásznáról származó Kádár László intenzív kutatásokat folytatott Csoma indíttatásával kapcsolatban. Budai Ézsaiás 1794-ben Göttingenben készítette latin nyelvű doktori disszertációját: Értekezés azon okokról melyek miatta kultúra Európa északi részein a delihez képest későn fejlődött ki címmel (KÁDÁR L. 1978). Budai Ézsaiás 1801-ben, illetve 1804-ben rézmetsző diákjaival Debrecenben megjelentetett Oskolai Ó Átlását és Oskolai Magyar Új Atlását az ország valamennyi református tanintézetében használták. Kádár László 1978-ban tartott paleogeográfiai és tudománytörténeti speciálkollégiumán több izben hangoztatott véleménye szerint Csoma kitűnően ismerte Budai munkáit, mert éppen göttingeni tartózkodása idején, 1817-ben avatta díszdoktorává axAcademia Georgia Augusta a debreceni tudóst. Budai őstörténeti vonatkozásban elgondolkodtató észrevételt tett 1811-ben Budán megjelent Magyarország históriája a mohátsi veszedelemig című könyvében. Csoma göttingeni professzorát, Blumenbachot megelőzve megfogalmazta a lehetséges ujgur-magyar rokonság valószínűségét, s kifejtette „...az Ungarus és Hungarus nevezet az Ujgur és Un Uigur névből lett" (BUDAI É.1811). A fentiek alapján biztosra vehető, hogy Körösi Csoma tudományos gondolkozásában, későbbi érdeklődésében döntő indítékokat kapott nagyenyedi professzorától és Budai Ézsaiástól. Körösi Csoma 1816 áprilisától 1818 júliusáig Göttingenben hittudományi és orientalisztikai stúdiumokkal, európai és keleti nyelvekkel, történelemmel, valamint földrajzzal foglalkozott. Thaisz András (1789-1840) a Pesten kiadott korabeli folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény hasábjain 1821-es tudósításában megjegyezte: „Itten [Göttingenben] két esztendeig nekifeküdt szorgalmatosan mindazon tudományoknak, melyek céljához szükségesek és hasznosak valónak, illő figyelemmel olvasta a Napkeletre tett utazásoknak leírásait, melyekkel az Benkő Ferenc, Körösi Csoma nagyenyedi földrajz -professzora universitásnak bibliotékája bővelkedik, a többek között híres Pallas, Gmelin és Klaproth utazásait. " (THAISZ A1821). Az idézet bizonyítja, Csoma jól tudta, a magyarság Belső-Ázsiában feltételezett őshazájának a felkutatása lehetetlen megbízható földrajzi információk nélkül. Komoly földrajzi előtanulmányokat jelentettek számára Arnold Hermann Ludwig Heeren (1760-1842) professzor előadásai. Heeren, aki ókortörténelmet, ország- és népismeretet adott elő, Az új Európa és gyarmatainak története a XVI. század kezdetétől címmel tartott stúdiumának Csoma is hallgatója volt. A francia és az angol gyarmatosító hatalmi versengés indiai vonatkozásai, Törökország, Perzsia, Afganisztán, Turkesztán földrajzi-politikai viszonyai nem lehettek ismeretlenek előtte. A Himalája vándora Csoma rendkívül változatos földrajzi környezetben utazott, élt, dolgozott. Szélsőséges éghajlatú, kopár pusztaságokon, vízhiányos félsivatagokon, sivatagokon, gyéren lakott magashegységekben, páratelt levegőjű, monszuneső öntözte mocsaras lapályokon haladt át. Részletes útikalauzok, térképek híján, többnyire kereskedőkaravánok tagjai, a szikh birodalom és a brit