Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

OKMÁNYTÁR - Könnyű László és H. M. Madden vitája Xántus amerikai utazásáról

KÖNNYŰ LÁSZLÓ ÉS H. MILLER MADDEN VITÁJA XÁNTUS JÁNOS AMERIKAI UTAZÁSAIRÓL A múlt századi magyar utazók egyik legszínesebb alakja Xántus János. Tizenhárom évig tartó amerikai emigrációja a hányadtatások és kalandok végtelen sorozata, miközben megismerte az Újvilág életét a nyüzsgő nagyvárosoktól a katonai erődökön át a fennmaradásukért küzdő indiánokig. Hazaküldött érdekes beszámolóit a lapok szenzációként közölték, és levelei később könyv alakban is megjelentek.

1 Xántus nemcsak éles szemű megfigyelő, hanem jó tollú író is volt, s amikor 1864-ben hazatért, mint ismert népszerű tudós utazót fogadta a magyar olvasóközönség. Nagy embereknek azonban sok az irigye - Xántus János életművét is kikezdte a kákán is csomót kereső kritika. Életútjának boncolói kiderítették, hogy az Amerikából hazaküldött leveleiben valótlanságokat állított önmagáról és utazásairól. Szemére vetették, hogy személyes élményként olyan helyeket írt le, ahova sohasem jutott el, nem járt például a Nebraska forrásvidékén, sem Mexikó belsejében, még kevésbé Peruban vagy a Hawaii-szigeteken (Honoluluban). A be nem járt vidékekről és a személyesen meg nem látogatott indián törzsekről szóló leírásait más szerzők műveiből vette át, s mint saját benyomásait adta tovább a magyar olvasóknak. így jogosan érte utólag a plagizálás vádja, nagyotmondásai miatt pedig sokan a tényleges munkásságát és a különösen értékes természettudományi gyűjtésének eredményeit is kétségbe vonták. Nem menthetjük, csak magyarázhatjuk hibáit: tanítani, oktatni akart, népszerű leveleivel egy távoli idegen világot kívánt megismertetni otthon rekedt honfitársaival, és az ilyen köznapi ismeretterjesztésben nem lényeges a források aprólékos taglalása, a művek megnevezése. A nyugati szakirodalomban Xántus János amerikai működését Henry Miller Madden elemezte, és kíméletlen szigorral kritizálta minden tévedését, nagyítását, valamint plagizálását.

3 Csaknem Madennel egyidőben, de önállóan kutatta Xántus János munkásságát a második világháború után Amerikába került Könnyű László, aki kutatásainak eredményeit szintén egy angol nyelvű, de szerényebb terjedelmű könyvben adta közre. Könnyű munkájának megjelenése után talált egymásra a két Xántus-kutató, és egymást bíráló, csípős hangú leveleket váltottak. Mivel ez a levélváltás újabb érdekes adalékokkal szolgál Xántus amerikai működéséhez, szükségesnek láttuk a két legfontosabb levél nyilvánosságra hozatalát. Terjedelmi okok miatt a levelekből kihagytuk a szakmai szempontból lényegtelen sajtóhibákra (számelírásokra) vonatkozó részeket.

5 (Szerkesztő) I. MADDEN LEVELE KÖNNYŰNEK Fresno, Kalifornia, 1966. márc. 22. Kedves Könnyű Úr, nagy érdeklődéssel olvastam „Xántus János magyar geográfus Amerikában 1851-64" című kiadványát. Remélem, hogy szívesen veszi e levelet a „Xántus, magyar természettudományi gyűjtő a Pionir Nyugaton" szerzőjétől. Engedje meg elmondanom, hogy miután egy évet töltöttem Budapesten (1936-37), s alaposan tanulmányoztam Magyarországot és népét, senki sem érezhet melegebben ez ország és népe iránt, mint én. Ugyanakkor nem maradhatok néma, amikor a történelmen erőszakoí vesznek. 1. Azon elkerülhetetlen következtelések ellenére, hogy Xántus két könyve a szerző nagyotmondásai miatt nem hitelt érdemlőek, ön azt állítja a 8-11. oldalon, hogy Xántus tagadhatatlanul működött egy vasútkimérő társaságban Si. Louistól a Nebraska (Platte) folyóig. Az 1-12. lábjegyzetekben ön nem dokumentálja ezt semmi mással, mint Xántus saját állításaival. A 13. oldalon ön elismeri Xántus állításáról, hogy „felfedezése" dec. 17-től 31-ig Nebraska és l^ramie erőd között „földrajzilag és fizikailag lehetetlen", akkor azt is el kell ismernie, hogy Xántus ezt az utazást nem tette meg, ahogy én azt kiemeltem könyvem 26-27. oldalán, ahol annak a két hétnek nevetséges sorrendjét leadtam: Wyoming - Nebraska -Wyoming - Idaho - Oregon - Wyoming. Még egy modem Porschéval is nehéz lenne megtenni egy ilyen utazási két hét alatt! Ön nem volt szíves megemlíteni a tényt, hogy a teljesen lehetetlen kirándulás valószínűleg Frémont „Riport"-ján alapuló plagizálás volt, ahogy én azt könyvem 38. oldalán állítottam. Van önnek bizonyítéka arról, hogy Xántust a Pacific Vasút alkalmazta 1852-ben? 2. A 29. oldalon én nem „vitatom", hogy Xántus hallgathatta Vállas Antal magán tengerészeti akadémiáját New Orleansban. Én csupán azt állítom, hogy ő „hivatkozott" a látogatására. Nem lévén erről más bizonyíték, én csak az ő kijelentését idézem. Kétlem azonban, hogy egy ilyen gyakorlón nagyotmondó, mint Xántus, megbízható-e egy ilyen kérdésben. Szerintem Xántus megjegyzései a sárgalázról nehezen magyarázhatók „földrajzi adatnak", ön mégis hosszan idézi, a dühöngő betegség hivatalos statisztikájára való hivatkozás nélkül. 3. A 22-23. oldalon ön állítja: „Marcy: Exploration c. könyvének és Xántus Leveleinek összehasonlítása után mondhatjuk, hogy csekély változtatástól eltekintve, a Levelek 60-132. oldala azonos Marcy: Exploration művének vonatkozó részével." Ön ezzel egyáltalán nem ismeri el azt, hogy ezt a plagizálást én állapítottam meg először könyvem 220. oldalán. Ezt a mulasztását úgy tekinthetem, mint ami - forrásait illetően - rokon Xántus önkényeskedésével, 4. Annak ellenére, hogy ön hossszasan idézi Xántus írásának 24-27. oldalait a vaj áráról Lexinglonban és Missouriban (és még: smorgasbord", a Fehér Ház méretei, washingtoni „planetárium"), ön tapintatosan tartózkodik Xántus hamisításainak említésétől (fogadtatása a belügyminiszternél, a külügyminiszternél és az amerikai elnöknél). Ha Xántus fogadtatása Buchanan elnök által nyilvánvaló nagyotmondás, akkor miért hitelesebb a vaj áráról szóló tudósítás? 5. Ön a 28. oldalon azt állítja, hogy Xántus 300 dollárt fizetett az utazásért New Yorktól San Franciscóig. Komolyan gondolja, hogy az amerikai gyalogság egészségügyi őrmesterének a saját zsebéből kellett fizetnie az útiköltséget egyik állomáshelyéről a másikra? 6. A 29. oldalon ön közli Xántus rajzát, mely Los Angeles főutcáját és templomát ábrázolja. Létezik elegendő hiteles és elérhető városkép 1857-ből, ha ön megnézne egyet, azonnal látná, hogy semmiféle hasonlóság nincs Xántus rajza és azok között. 7. Az ön művének 33. oldalán szereplő kép („Los Angeles-i bor- és limonádéárus") forrását nem sikerült megtalálnom, de bizonyos vagyok benne, hogy ilyen személy 1857-ben nem létezett Los Angelesben. 8. A San Gabriel Misszió, ahogy ma áll, nem hasonlít az ön könyvének 35. oldalon látható Xántus-rajzra.