Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Julianus barát a Szaharában (Filmkritika) - Magyarország sziklái - francia földön (B. Le Calloc 'h)
Julianus barát a Szaharában A Magyar Televízió 1991 utolsó napjaiban sugározta a Julianus barátról szóló háromrészes filmet, amely Kodolányi János 1938-ban megjelent regénye alapján készült. A film első része Julianus gyermekkoráról szól, folytatása az ifjú szerzetes éveit mutatja be, és csak a harmadik, befejező részben ismerkedhetünk meg élete nagy eseményével: a keleti utazással. Kétség kívül a Keleten maradt magyarság felkutatására induló szerzetesekről szóló fejezet a trilógia leglátványosabb része. Geográfus számára azonban döbbeneteikéit, hogy a rendező olyan tájakra viszi el Julianust, ahol ő sohasem járt. A felvételek Tunéziában készültek, a dominikánus szerzetesek a Szahara északi peremének festői mészkővádijaiban menetelnek, közben arab ós berber emberekkel találkoznak. A legidegenebbekJulianushoz azok az oázisképek, amelyek dús datolyapálma-ligetet ábrázolnak. Mindenki tudja, hogy a datolyapálma Afrika és Arábia oázisainak növénye, kelet felé a Thar-sivatagig terjedt el, de a Kaukázus vidékén már nem él, különösen nem a Julian us ék által átszelt Kubán-vidéken és a kalmük pusztákon. Úgyszintén kirívóan idegenek azok a felvételek, amelyeket az operatőr a Szaharái oázisvárosokban készített. Igen látványosak a hullám fodros mozgó homokdűnék, ám egyáltalán nem jellemzőek az Alsó-Volga vidékére. Jellegzetes szaharai idill az egypúpú tevékből álló karavánnal való találkozás, az Alsó- Volga vidékére azonban Közép-Ázsiából főleg a kétpúpúak juthattak el. Feltehetően politikai vagy gazdasági okai lehettek, hogy a rendező Julianus utazását a Szaharába helyezte át, az igényes néző azonban csalódottan szemlélte a szép felvételeket. Julianus utazásának valós megismerése helyett egy magyar „sivatagi show" tanúja lehetett. D çorfus „MAGYARORSZÁG SZIKLAI" francia földön Dél-Franciaországban, Marseille-től mintegy 150 km-re északkeleti irányban, Sisteron városon túl, Valernes helység után nagybetűs tábla hirdeti az irányt egyetlen szóval: HONGRIE. Erre vezetne az út Magyarországra? Távolról sem: a tábla csupán azt jelzi, hogy arrafelé található a Hongrie nevű gazdaság és település. A vidék részletes autótérképe pontosítja az elnevezést: feltüntet egy „Rochers de Hongrie" hegyet (Magyarország sziklái, legmagasabb pontja 1189 m), a tövében pedig egy kis települést (gazdaságot) „Piedde-Hongrie" (Magyarország lába) néven. Amikor erre jártam, megkérdeztem több sisteroni lakost, hogy miért hívják a Valemes mögötti hegyet Irányt jelző tábla a „Rochers de Hongrie" felé, Valemes után Részlet Michelin 1:200 000 méretarányú térképéből a cikkben szereplő földrajzi helynevekkel „Rochers de Hongne"-nak, de senki sem tudott válasz! adni rá. Ezek után fellapoztam Edouard de Laplace „ Histoire de Sisteron tirée de ses archives" című könyvét (Sisteron története levéltára alapján), és benne megtaláltam a rejtély megoldását. A történet a XIV. század közepére nyúlik vissza. Provence királya, Robert, 1343. január 19-én meghalt Nápolyban. Végrendeletében úgy határozott, hogy trónját halála után unoka leánya, az 1325 szeptemberé ben született Jeanne foglalja el Jeanne Première (I. Johanna) néven. Jeanne-t már nyolcéves korában eljegyezték André de Hongrie nevű nápolyi rokonával, illetve unokabátyjával. (A magyar irodalomban András herceg néven szerepel, az Anjou-házból származott Károly Róbert fia, Nagy Lajos király öccse. Szerk.) Természetesen a házasság alkalmából a jöven-
