Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

OKMÁNYTÁR - Menyhárth László afrikai levelei (Krizsán L.)

OKMÁNYTÁR MENYHÁRTH LASZLO AFRIKAI LEVELEI Közreadja: dr. Krizsán László Jelen publikáció a tudós misszionárius, a botanikus és Afrika-kutató Menyhárth László

1 tudományos életrajzához szolgáltat adatokat. Menyhárth László afrikai botanikai működését a zürichi Ilaiis Schutz professzor részletesen ismertette az általa összeállított „Plantae Menyharthianoe" című kiadványban. E mű azonban, nagyrabecsült tudományos ériékei és alapossága ellenére, Menyhárth afrikai gyűjtésének csak egy részét - a boromai missziós állomás körzetében - az 1890-93-ban gyűjtött növényeket veszi számba. A gyűjtés másik színhelyének Zumbó - Riciko - Mazombue vidékének 1894 és 1897 között felderített és összegyűjtött növényanyagát Schinz nem ismertette kiadványában, noha ezen anyagról is rendelkezett áttekintéssel és leltárral. Nem tér ki továbbá Schinz kiadványa Menyhárth munkájának ismertetésére, a gyűjtés módszereire és azon talaj- és növényélettani kísérleteire, melyek a tömegélelmezésre alkalmas, kevés emberi munkát igénylő, dúsan termő és a talaj- és éghajlati adottságokat jól tűrő élelmiszernövény előállítására irányultak. Ez a cél - az afrikai éhség elleni küzdelem - határozta meg Menyhárth minden tudományos tevékenységét, s felfedezhetjük e törekvés jelenlétét gyűjtő munkájában is, amennyiben a növényről „sok jegyzetet készítettem, főleg gyógyító és más hasznossági szempontokra figyelve." Afrikai gyűjtőmunkája során Menyhárth László érdekes megfigyeléseket tett, s ezekből eredeti következtetéseket vont le. „Sajátos jelenség - írta Menyhárth egyik elméletéről Fényi Gyula, a Haynald Obszervatórium igazgatója hogy a növények a száraz időszakban is virulnak, és tenyésznek, virágzanak és gyümölcsöt hoznak, noha a légkörből még hármai formájában sem kerül víz a földre. Ezt a sajátságos tüneményt P. Menyhárth meglehetősen merész föltevés segítségével akarja magyarázni. A tapasztalás mutatja, hogy a föld mélyebb rétegeiben magas a talajhőmérséklet, holott a felszíni rétegek éjjel erősen lehűlnek. Ezáltal az alsóbb rétegekből a felsőbbekbe átpárolgott vízgőz ott leülepednék, s ekként a növényzet számára szükséges nedvességet szolgáltatná". A forrásközlésünk tárgyát képező leveleket Menyhárth László Anton Kcrncr professzornak, a Bécsi Egyetem tanárának küldte az afrikai Boromából, és Mozambik gyarmat legnyugatabbra fekvő határövezetéből, Zumbo helységből. Kemer professzorral Menyhárth még kezdő botanikus korában, az 1870-es évek elején létesített levelezési kapcsolatot, amikor Kalocsa tudós érsekének, Haynald Lajosnak segédkezett a híres Haynald Herbárium létrehozásában. Később, 1877-ben, amikor Menyhárth Innsbruckban végezte tanulmányait, személyesen is megismerkedett Kemer professzorral. A két tudós között bensőséges baráti és munkatársi kapcsolat alakult ki. Közös munkáik során Kemer több ízben felfigyelt Menyhárth különleges képességeire. Leginkább az ejtette csodálatba Kernért, hogy ifjú munkatársa olyan részleteket is észrevesz egy-egy növényen, melyek az ő figyelmét elkerülték. Kemer ezzel kapcsolatos elismerő megjegyzésére Menyhárth azt válaszolta, hogy ezt nyilván bölcseleti tanulmányainak köszönheti, „mert a philosophiánkkal új sensust, új érzéket nyerünk, amelylyel azután olyasmit észreveszünk, amit mások nem látnak."

6 1890-ig, Afrikába történő elutazásáig Menyhárth több ízben találkozott Kerner professzorral, s az afrikai gyűjtés gondolata is Kernéitől származott. Ennek emlékére Menyhárth az általa felfedezett új virágfajok közül kettőt Kémeiről nevezeti el. (Roripa Kemeri, Trifolium Kernen.) ' Eredetileg Kemer szerkesztette és rendszerezte volna Menyhárth afrikai gyűjtéséről készített ismertetést. Betegsége és halála azonban meggátolta ebben. Halála előtt a professzor tanítványát, a Zürichben működő Hans Schinz egyetemi tanárt kérte fel az általa már el nem végezhető munka teljesítésére. így született meg 1905-ben a „Plantae Menyhárthianae", amely azonban, mint említettük, Menyhárth afrikai gyűjtéséből csak a kisebbik részt, a boromait foglalja magában, és a „sokkal gazdagabb és sokrétűbb flórát"

8 előtáró zumbói és quelimanei körzetek anyagáról nem tesz említést. A közölt levelek eredetileg nemei nyelven íródlak. A fordításnál - a szöveghűség által megengedeti határokon belül - igyekeztünk megközelíteni Menyhárth László stílusát és más írásaiból jól ismert fogalmazási sajátosságait. A levelek őrzőhelye a Zürichi Botanikai Intézet könyviára. Másolatban megtalálhaiók a Kalocsai Érseki Levéltár Menyhárth gyűjteményében , beszédes dokumentumaiként annak a munkálkodásnak, amely jelentős hozzájárulás volt Afrika tudományos megismeréséhez.