Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1991)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - A sóskúti Zelezna Baba-barlang (Balázs D.)

Bcrza-kcrt. Merőben eltérő a Czabai-kert fás együtte­sétől az a védett erdőség, amely az „érdi tölgyfától" pár száz lépésnyire a Borostyán utcából nyílik, egy magas mészkőfallal körülvett kertben. Itt az állományt nem tölgyfák uralják, hanem erdei fenyő (Pinus silvestris). Ez a fenyőfaj az utolsó jégkor (Wümi) idején kiterjedt erdőket alkotott ezen a vidéken, főleg a völgyekben, de a felmelegedés után a Bakonyba és Nyugat-Dunántúlra húzódott vissza. Újbóli megjelenése az Érd-Tétényi­fennsíkon telepítés eredménye. Az erdei fenyő igényte­len faj, bármilyen talajon megél, így az erősen meszes, karsztos felszínen is. A Berza-kertben erdőszerűen meg­őrzött telepített állománya közé kevés őshonos tölgy és mezei juhar is vegyül, az aljnövényzet is sok ősi elemet őriz . A faállomány itt is erősen pusztul; míg 20 évvel ezelőtt kb. 300 fenyőt számoltak össze, jelenleg már csak a fele van meg. A fák kora 60-80 év, igen kevés az újulat. 3. Az Érdi-óblözet és Duna-part. Érd legalacsonyab­ban fekvő része a Duna beöblösödő széles ártere, amely még a közelmúltban is a nagy áradások idején víz alá került (1838, 1876,1940-41). A dunai védőgát megépí­tése előtt a mélyebben fekvő területekai, a Duna holt ágaiban az áradások visszamaradó vizein nádas, zsombé­kos, magassásos növényzet terjedt el, melynek uralkodó faja a zsombéksás volt (Carcx elata). Az 1940-es évek közepére felmagasított gát ma már megakadályozza az ár szétterülését, csupán az „Érdi-sziget" kerül időlegesen víz alá nagyobb árhullám levonulása idején, mint pl. 1991 augusztusában. A gáton kívüli alacsony területek mocsarait, lápjait lecsapolták, így az eredeti vízi növény­zet is elpusztult, illetve a Sulák-patak mellékére szorult vissza. Viszont továbbra is messziről látható ezüstös szalagként díszítik a Duna mentét a galériaerdők, melyek fő alkotói a fehér fűz (Salix alba), a törékeny fűz (S. fragilis) és a fekete nyár (Populus nigra). A folyótól távolabbi magasabb fekvésű ártereken még foltokban fellelhetők a hajdani szil-kőris-tölgy ligeterdők marad­ványai: a hegyi szil (Ulnuis glabra), a hegyesfokú kőris (Fraxinus oxvaairpa) és az itt mocsártölgynek nevezett kocsányos tölgy (Quercus robur). Fajokban leggazdagabb az Érdi-magaspari alatt húzó­dó keskeny erdősáv, ahol nemcsak a vízparti növények, hanem a Mezőség ritka pusztai növényfajai, valamint a délről bevándorolt mediterrán növények is menedéket találtak. Ezt a botanikailag, de geológiailag is nagyon értékes partszakaszt Érd-Ófalu és Százhalombatta-Ófalu között 1985-ben természetvédelmi területié nyilvánítot­ták 5 . Balázs Dénes JEGYZETEK 1. Lásd részletesebben Balázs D.: Érd és környéke földtörténeti vázlata c. írását, mely a Földr. Múz. Tan. 6. számában jelent meg 1989-ben. Megvásárolható különnyomat tormájában is a múzeumban. 2. A Czabai-kertet a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az 1977. okt. 26-án kelt 212/1977, sz. határozatával nyilvánította természetvédel­mi területté. Természetvédelmi törzskönyvi száma: 12/34/TT/1977. Hivatalos neve: Érdi Czabai-kert. Rendeltetése: „őrizze a táj régi állapotát tükröző tölgyállományt, biztosítsa a környék madárvilágának zavartalan fészkelését, nyújtson lehetőséget az erdő természetes fejlődé­setek megfigyelésére, nyújtson a látogatónak maradandó esztétikai élményt, és adjon lehetőséget az értékes tölgymakktermés erdősítésre való felhasználására". 3. A határozat kelte: 1981. jan. 17., száma 4/1981. A védett természeti érték neve: érdi tölgyfa. Természetvédelmi törzskönyvi száma: 12/63/TT/81. Az ingatlan tulajdonosa, Borán Mária időközben elköltö­zött, jelenleg szülei: Borán István és neje laknak a telken épült házban, és gondozzák a fát, mely a kert utcai oldalán áll, az úttestről is jól szemlélhető. 4. A Berza-kertet a Pest megyei Tanács 1971-ben nyilvánította védetté. Területe 695 négyszögöl. Látogatása: a tulajdonossal történő előzetes megbeszélés szerint (Dr. Berza László, 1118 Budapest, Villányi út 55. Tel.: 166-1646). 5. A partszakasz védené nyilvánítását a fölötte elhelyezkedő régészeti lelőhelyeknek köszönheti. Először 1980-ban a Művelődési Minisztérium múzeumi osztálya Százhalombatta kb. 2,4 hektáros teriiletét helyezte védelem alá az oltani bronzkori telep és korai vaskori földvár, valamint a halomsírok leleteinek megóvása érdekében. 1985-ben a Pest megyei Tanács rendelete a védett terület határát mind Százhalombatta, mind Érd területén a Dimáig kiterjesztette, s azóta a vétlenség nemcsak a régészeti lelőhelyekre vonatkozik, hanem a 17 hektáros terület növény­és állatvilágára is. Természetvédelmi törzskönyvi szám: 12/72/TT/85. Ugyanez a tanácsrendelet nyilvánította védené a sóskun' Kálvária-domb 16 hektárát /12/76/1T/85/. Az Érdi-magaspart geológiai és botanikai érdekességeit Boros Ádám dolgozta fel és népszerűen ismertette a Természettudományi Közlöny 1944. okt.-dec.-i számához kiadott pótfü­zetben (76. évf., 4. szám, 236. füzet). A SÓSKÚTI ZELEZNA BABA-BARLANG Érd városától északra helyezkedik el hazánk legna­gyobb kiterjedésű, durvamészkőből álló fennsíkja, az Érd-Tétényi-plató. A földtörténet miocén korának köze­pe táján, 13-12 millió évvel ezelőtt az itl húzódó sekély tengerből meszes üledék rakódott le, s kőzetté szilárdul­va ma ez alkotja a gyengén kiemelt fennsík fő tömegét. Ez a szarmata mészkőnek nevezeti porózus kőzet nem alkalmas látványos karsztfomiák kialakulására, kisebb méretű barlangok is csak a plató peremi részeiben keletkeztek. Ezek egyikéről, az érdligeli Szidónia-bar­langról a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. füzetében (66-67. oldal) tudósítottunk. Az Érd-Tétényi-fennsík egy kisebb nyugati darabját, a sóskúti Kálvária-hegyet a térségre jellemző északnyu­gat-délkeleti irányú törések lehasították a plató fő tömegéből. Az árokban utat találó Benta-palak itt mély szurdokvölgyet alakított ki, melyet Sóskút felől a Kálvá­ria-hegy 30-40 m magas szürke mészkőfalai határolnak. Ebben a sziklafalban - Érd felől jövet balra - két hatalmas, boltozatos üreg hívja magára a figyelmei: ezek azonban nem barlangok, hanem hajdani kőfejtések látvá­nyos emlékei. Innen északnyugatra alig száz méternyire azonban természetes üreg is nyílik, a környék legna­gyobb barlangja: a Zelezna Baba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom