Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Zsigmondy Emil végzetes útja (B. Le Calloc 'h)

ZSIGMONDY EMIL VÉGZETES ÚTJA Franciaországban, a Dauphinéi-Alpok egyik kis völgyi falujának temetőjében, egy magas sírkőoszlopon ez a név olvasható: DR. EMIL ZSIGMONDY. Alatta a franciául írott dátumok elárulják, hogy aki a sírban nyugszik, mindössze 24 éves volt, amikor a kegyetlen sors életét követelte. Pedig ő mind magasabbra vágyott, újabb csúcsok meghódítására, ezt fejezi ki a sírfelirat utolsó nagybetűs latin szava: EXCELSIOR! Feljebb! Magasabbra! Zsigmondy Emilt a német lexikonok osztráknak tartják. Orvos apja Pozsonyból valóban Bécsbe költözött, a népes család többi tagja azonban Magyarországon élt. Emil így már az osztrák fővárosban született 1861. augusztus 11-én. ott végezte iskoláit, majd apjához hasonlóan az orvosi egyetemet. Ausztriai kirándulásain már gyermekkorában megszerette a hegyeket. Alig volt 13 éves, amikor megmászta a Falkenmauertörlt, két év múlva pedig vezető nélkül feljutott a 2958 méteres Rcisseck-csúcsra. Érettségi után 1879-ben, az egy évvel idősebb Ottó bátyjával elsőkált jutott fel a Ziller-völgyiAlpokban (Zillertaler Alpen) a 3095 méteres Feldkopfra. Közben megismerkedett korának híres osztrák alpinistájával, a nálánál 12 évvel idősebb Ludwig Purtschellcrrel és gyakran együtt túráztak. Huszonnégy éves koráig több mint 100 háromezres csúcsot mászott meg az Alpokban. 1885 nyarán Ottó bátyjával és Purtschellerrel a franciaországi Dauphinébe utazott, hogy a Pelvoux-hegységben a La Meije csúcsait próbálja meghódítani. A La Meije legmagasabb csúcsa a 3982 méteres (egyesek szerint 3983 m) Grand Pic vagy Pic Occidental (Nyugali csúcs), amelyet 1860 óta a franciákon kívül svájci, angol és amerikai hegymászók ostromoltak, végül is 1877-ben a franciáknak sikerült először feljutni a csúcsra nyugati irányból. A csúcs megmászása kelet felől sokkal nehezebb feladatnak tűnt, mivel az odavezető gerincet a csúcs tövében egy függőleges falu mély sziklarés, un. csorba szakítja meg. A két Zsigmondy és Purtscheller a csúcstól északra levő La Grave-ból indultak el. 1885. július 26-án este érték el az említett csorbát, ott éjszakáztak, majd 27-én sikerült megmászniuk a Grand Pic keleti falát, és ezen az útvonalon elsőként jutottak fel a csúcsra. Visszatérésül már „járt utat" választottak, a nyugati gerincen ereszkedtek le egy újabb, sziklákon töltött éjszakázással. Augusztus 6-án ismét nagyobb vállalkozásba kezdtek, ezúttal Purtscheller helyett egy másik ismerős hegymászó.a lipcsei Kari Schuh volt a harmadik társuk. Az volt a lervük, hogy a I^a Meije középső csúcsára, a Pic Centralra (más néven Doight de Dieu, 3973 m) kapaszkodnak fel, mégpedig La Bérarde felől, a hegylánc D-i oldalán, az Etançon-gleccseren át (Glacier des Etançons, a gleccser neve a magyar irodalomban eddig tévesen Estacon alakban szerepelt). Két húszméteres kötelet vittek magukkal, Zsigmondyéké még új volt, a német barátjuké erősen használt, javított. Már magasan a sziklafalban jártak, a csúcs felé közeledtek, amikor Zsigmondy Emil volt az elölmászó. Nyilván nem talált biztosításra alkalmas helyet a kötélhossz kimászása után, mert kötélhosszabbítást kért. Ekkor köteléhez hozzákötötték a Schulz állal hozott használt kötelet. Emil még Zsigmondy Emil síremléke Saint Christophe-en-Oisans katolikus temetőjében (mellette cikkünk szerzője)