Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Geográfiától a pszichoanalitikáig. Róheim G. (ImpériD.)

A tisztiiskolások díszőrsége Czetz halotti urnája és emléktáblája előtt 1883-ban Czetz visszaköltözött Buenos Airesbe. 1884-ben az ottani haditengerészeti akadémián a topográfiái tanította. 1885-től nyugdíjazásáig, 1895-ig az argentin vezérkari főnökség IV. (mérnöki) osztályát vezette. Ezen idő alatt, 1893-ban javaslatára megindult az Andok (Cordillera de los Andes) argentínai középső részének részletes feltérképezése, elsősorban a Chilébe vezető hágók felmérése San Juan, Mendoza és Neuquén tartományokban. A munkálatokat Czetz dolgozta ki, de a terepi végrehajtásban - idős kora miatt - már nem tudott részt venni. Ezt a munkát részben argentin tanítványai végezték el: Juan Serrato, Martín Rodriguez, Arturo Lugones, Raimundo Baigorria, Desiderio Torino, Ricardo Pereyra és egy civil mérnök, Julio Lederer. Az utóbbiról tudni kell, hogy eredeti neve Léderer Gyula, Budapesten szülelett 1863-ban és 1888-ban érkezett Argentínába. Hamarosan megnősült: Czetz egyik leányát vette feleségül. Az Andok-beli terepmunkák befejezése után Buenos Airesbe visszatérve bekerült a katonai térképészeti intézetbe, de e hivatala mellett tíz éven át geográfiát is oktatóit a Buenos Aires-i egyetemen. Ezredesi rangban meni nyugdíjba 1920-ban és négy évvel később halt meg (SZABÓ L. 1978). Czetz János élete alkonyát visszavonultan a Buenos Aires-i otthonában töltötte. A hazalátogatását tervezgette, amikor egy utcai sétán meghűlt és 1904. szept. 6-án tüdőgyulladásban elhunyt. A főváros Recoleta temetőjében kísérték utolsó útjára, majd 65 évvel később hamvait átszállították az általa létrehozott Colegio Militarba. Az intézel falában elhelyezett urnája előtt az argentin nép megbecsülése jeléül díszőrség tiszteleg emlékének. Dr. Theész János Buenos Aires IRODALOM ' SZABÓ IÁSZLÓ (1978): Magyar múlt Dél-Amerikában (1526-1900) Buenos Aires - //. kiadás: Budapest, 1982. S. N. (é.n.): Coronel Juan F. Czetz - Anuario del Instituto Gcografico Militar, Buenos Aires GEOGRÁFIÁTÓL A PSZICHO ANALITIKÁIG Róheim Géza (1891-1953) A száz évvel ezelőtt született Róheim Géza nevét földrajzos berkekben csak kevesen ismerik. Bár geográfusnak tanult, a néprajz ragadta magához, s az etnológia egyik sokat vitatott irányzatának, a pszichoanalízisnek (lélekelcmzésnek) lett kiemelkedő egyénisége. A világ eldugott részeibe vezetett expedícióival a magyar utazók nagy könyvébe is beírta nevét. Róheim Géza 1891. szept. 12-én született Budapesten. Édesapja jómódú üzletember és földbirtokos volt, így egyetlen fiának a legjobb nevelést biztosíthatta. A híres Fasori Gimnáziumba járt, s már középiskolás korában a latin és görög mellett kitűnően megtanult németül és angolul. Érettségi után a budapesti egyetem földrajz szakára iratkozott be, amelyet 1910-től Czirbusz Géza professzor vezetett. Elődjével, a geológus-geográfus Lóczy Lajossal ellentétben ő az emberföldrajzot művelte, és a fizikai földrajz a háttérbe szorult. A földrajz keretében bevezette a néprajz oktatását, melynek akkor még nem volt önálló tanszéke. Ilyen adottságok mellett az ifjú Róheim érdeklődése is az „ember" felé fordult, és a külföldi egyetemeken töltött félévei alatt elsősorban etnológiai előadásokat hallgatott korának legkiválóbb professzoraitól (Felix Luschan, Paul Ehrenreich, Karl Weu/e). Tanulmányai befejeztével 1914-ben doktorált földrajz főtárgyból „summa cum laude" minősítéssel. Három évvel később magánlanárságérl folyamadott az általános etnológia tárgykörében, s bár Czirbusz támogatta kérelmét, a kari ülés elutasította Róheim habililását. A budapesti egyelem szellemiségére az idő tájt jelentős befolyást gyakorolt az egyház, és Róheim néplélektani kutatásait nem nézték jó szemmel. Időközben ugyanis Róheim megismerkedett Sigmund Freud osztrák idegorvos lélekelemzési tanaival és megpróbálta azokat alkalmazni az etnológiában. Róheim az I. világháború éveiben a Széchényi Könyvtárban dolgozott szakdíjnokként, majd a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályához került. A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt elbocsátották