Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Gábori-Csánk Vera: Az érdi ősemberi telep

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 10. szám, 1991. pp. 47-52., Erd AZ ERDI ŐSEMBERI TELEP Dr. Gábori-Csánk Vera ÖSSZEFOGLALÁS Az érdi ősemberi telep két, egymással összefüggő völgyteknőben került felszínre. A többoldalú rétegvizsgálatok szerint a lelőhely az utolsó eljegesedés előtt keletkezett. A szerző foglalkozik az előkerült őslénytani anyaggal és a vadászati zoológiai vizsgálatok eredményeivel A telep régészeti leletanyaga a charentien kultúrához tartozik, mely DNy felől érkezett ide, és kapcsolatai Franciaország D-i részére vezetnek Az érdi paleolitikus telep 1962 végén véletlenül bukkant felszínre. Régészeti feltárása 1963-64-ben folyt, majd 1968-ban jelent meg az a komplex monográfia-kötet, mellyel Magyarország eddig legismertebb ősemberi települése lett. (GÁBORI-CSANK V. 1968.) A lelőhely Erd-Parkvárosban fekszik, ahol a felszínt szarmata mészkő fedi. Közvetlenül előtte 12-14 m mély ÉNy-DK irányú fővölgy vezet a Duna irányába. Ennek ÉK-i oldalán két, egymással Összefüggő völgyfő alakult ki, melyek 18-22 m hosszúak és maximálisan 4 m mélyek. Ez a két völgyteknő alkotta a természet adta, szabad ég alatti lakóhelyet, ahova az ember többszörösen visszatért. A vadásztelepet minden oldalról mészkő vette körül, és a lelőhelynek ez a körülzártsága, kedvező fekvése, addigi érintetlensége rendkívül sokoldalú vizsgálatokra adott lehetőséget. Rétegtani viszonyok A DNy felé kiszélesedő völgyteknőben először egy viszonylag vastag, alsó kultúrréteg alakult ki, mely egy Riss-Würm kori vörösbarna agyagréteg maradványára települt. Felette régészetileg meddő réteg képződött, mely felett közel 1 m vastag felső kultúrréteg következett. Ebben 5, egymástól jól elváló kultúrszint, „járószint" alakult ki (felülről lefelé a-b-c-d-e szint), melynek anyagát hulladékhalmok, csontakkumulációk, tüzelési helyek, és természetesen a régészeti leletanyag képezte. A kőzelrétegtani vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a település a korai Würm elején kezdődölt megszakításokkal folytatódott a Würm jégkort bevezető időben - és a Würm első hideghulláma előtt fejeződött be. A felső kultúrréteget ezután későbbi würmi rétegek fedték be, és ezzel a völgyteknők teljesen feltöltődtek, 1. ábra. A lelőhely és környékének térképe eltűntek. A kultúrrétegek, és azon belül az 5 kultúrszint anyaga így teljesen el mozdulatlan helyzetben maradt mondjuk, mint egy elföldelt táborhulladék. (KRIVAN P. 1968.) Ugyanezt mutatja a rétegek növénytani vizsgálata, mely egyébként most először adott egy nem hegyvidéki (és barlangi lelőhely), hanem egy alacsony fekvésű fennsík vegetációfejlődéséről képet. (STIEBERJ. 1968.) A lelőhely növényvilága rétegenként, ill. szintenként jellegzetesen változott. Az alsó kultúrréteg idején még az erdei fenyő uralkodott, és mellette kevés lue- és jegenyefenyő került uralomra (tajgai éghajlat), és igen kis mennyiségben megtalálható a cirbolyafenyő is. Később a „d" települési szint idején a lucfenyő terjedt el, és valamivel nagyobb arányban fordult elő a cirbolya